Kesztenbaum alapitványai. Az új iskola.
Kesztenbaum alapitványai. Az új iskola.
A tulajdonképeni izr. népnevelés 1838-ban kezdődik, a mikor Kesztenbaum nagy hagyatékából egy Sátoraljaújhelyben felállítandó zsidó elemi népiskolára százezer forint jutott. Az iskola 1838-ban, a mostani Rákóczy-utczában épült s a homlokzatán veres márvány emléktábla ezzel a felírással: „Kesztenbaum Márton alapítványából Izráeliták Tanodája; megnyílt 1838. október 16.” Az iskola ünnepies megnyitásakor Matolay Gábor, az iskola főfelügyelője, mondta az ünnepi beszédet. Az iskola első felügyelője Thoman Mór (szül. 1792-ben, meghalt 1876-ban) Thoman István jeles zongoraművészünk nagyapja volt. Az iskolában a tanítási nyelv kezdettől fogva magyar volt. Egyike a legjelesebb főtanítóinak Heilprin Mihály volt, ki 1848-ban, mint honvéd, később pedig mint Szemere Bertalan belügyminiszter titkára, szolgálta a haza szabadságának s függetlenségének ügyét. 1852-ben a hitközség áldozatkészségéből alreáliskolával és leányiskolával bővítették az iskolát. 1856-ban a reálosztályokat kevés tanuló látogatta, miért is beszüntették azt és a helyett a leányiskolát bővítették ki négy osztályúvá. 1860-ban az iskola „királyi izr. elemi mintaiskolá”-vá emeltetett. 1872 óta, mint „hitközségi elemi népiskola” teljesíti vallási, kulturális és hazafias működését.
Az 1850. évben a zsidók száma Zemplén vármegyében 14,988 volt, mint ezt Fényes Elek statisztikai munkájából tudjuk.
1852-ben Lőw Jeremiást választották meg főrabbinak, a ki művelt lelkületű, nagy tudományú férfiú volt. Az ő idejében vált két részre a zsidó hitközség, mert a chasideusok külön községgé alakultak s elszakadtak az anyahitközségtől. Lőw talmudiskolát tartott fönn. 1874-ben történt halála után fiát, Lőw Lázárt, választották meg, a midőn újra szakadás történt a hitközség kebelében s az orthodoxok kiválván, új hitközséget alakítottak. Ezidőszerint tehát Sátoraljaújhelyben három izr. hitközség van, három külön szervezettel, három templommal és két hitközségi iskolával, a mennyiben az orthodoxok külön fiú-népiskolát tartanak fenn, szintén jeles magyar tanerőkkel. A felekezeti türelmességre említésre méltó példa, hogy az 1840-es években még más vallásuak is segélyben részesítették a hitközség szegény zsidait, így 1848 július havában az előljáróság köszönetet mond tekintetes Spek Úr homonnai gyógyszerésznek azon hatvan pengő frtos alapítványért, melyet a helybeli héber közönséghez küldött örökös alapítványul.
Hogy az újhelyi zsidók az 1848-iki szabadságharczban élénk részt vettek, azt bizonyítja az 1848-ban felvett jegyzőkönyv. Sokan mentek háborúba az újhelyi zsidók közül s nem egy vitte hadnagyi rangra is. Az 1850. évben felvett jegyzőkönyvből látni, hogy az újhelyi zsidó hitközségre is kivetették azt a büntetést, melyet Pozsony és Temesvár kivételével, az összes magyarországi zsidó hitközségekre szabtak a szabadságharczban való részvétel miatt.
