Komáromy József alispán.
Komáromy József alispán.
De mindezeknél az inkább csak formai változásoknál lényegesebb újítások is érték 1871-ben a régi (Zemplénben az 1861-iki) vármegye rendszert. „A hajó elvesztette egyik kormányosát és egyik hajókerekét”, mondták képletesen akkor élt vármegye-atyáink. A kormányos jelentette ugyanis a másod-alispánt (substitutus viczispánt), a hajtókerék pedig a megye-törvényszéket, illetőleg az igazságszolgáltatást. Az 1872. év folyamán tehát Zemplén vármegyében is különvált az igazságszolgáltatás a közigazgatástól. És mint volt Zemplén vármegyében 1691 előtt (Adalékok II. évf. 178. l.), lett újra 1871-ben, csak egy alispán, az ú. n. kormányzó alispán, akkor, mint tudjuk, Komáromy József, a ki 1852-ben, mikor ő felsége Zemplénbe először látogatott el, a császárnak nagyon megtetszett „kedves” díszkocsisa volt a vármegye négyes fogatán. A substitutus viczispán, Matolay Etele, az új vármegyei-rendszer következtében, hivatal nélkül maradt. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy még nem Komáromy József lett az új alispán, mert ő már 1871-ben állami szolgálatba, a sóvári kincstári gazdaságba lépett át jószágkormányzónak, hanem Dókus József, a kit Komáromy lemondása után nyomban közakarattal kormányzó alispánná választott a vármegye, 1871. évi márczius hó 7-ikén, a mellette szóba jött Boronkay László és Spillenberg Gábor ellen. Komáromy József távozásával a zempléni Deák-párt egyik vezérférfiát vesztette el. A vármegyét majd négy éven át, a mily szelídséggel, oly szilárdsággal kormányozta. Ő volt Zemplénnek 1861-ben és ismét 1867-ben alkotmányos úton megválasztott első alispánja, kinek a vármegye kebelében olykor-olykor fölmerült ingerültséget kiengesztelnie s a barátságos összetartást eszközölnie mindig sikerült. (Jk. 1871: 56. l.)
Még előbb (1870) egy más fölemlítendő személyváltozás is történik a vármegyei tisztikarban. Báró Vécsey Sándor első aljegyző, egyszersmind tiszteletbeli főjegyző, a magyar királyi kuriához tanácsjegyzővé neveztetvén ki, hivataláról leköszön. Helyébe első aljegyzőnek választják Payzsoss Andort (ma nyugalmazott árvaszéki elnök). Ez a választás nagyjelentőségű volt azért, mert a baloldali bizottság nyert vele, a jobboldaliakkal szemben.
Igen lényeges szervezeti változás továbbá, hogy az árvaszék különválik a törvényszéktől és Spillenberg Gábor elnöklete alatt két ülnökkel (Albert Pál és Vass Gyula) a vármegye kebelében folytatja működését. Az árvapénztárt, melyet 1867-ben a megyei pénztárral egyesítettek, most (1872) különválasztják Bárczy József gyámpénztárnoksága alatt.
