Dókus Gyula alispán.
Dókus Gyula alispán.
Észrevehető, hogy ez a főispáni új éra, melyben Dókus Gyula, Zemplén vármegyének az 1892–1902 volt ékes szavu főjegyzője lett alispán, mindannak betetőzésére szolgáló, nemes becsérzettel kezdett alkalom kivánt lenni, a miket az előző főispáni érák alapozni és építeni kezdettek és folytattak, de a melyeknek betetőzéséhez még nem hozta el a bokréta-ünnep alkalmát az idő. Végzetes országos politikai körülmények keresztet állítottak a gróf Hadik Béla főispáni programmja nagy részének teljesedése útjába is. Kis részét megvalósíthatta: epurálta a tisztikart (3 főszolgabírót menesztett nyugalomba), közúthálózataink tovább menő és végképp leendő kiépítésének módozatáról és lehetőségéről nagyszabású tervezetet dolgozott ki Gnädig Lipót kir. mérnök szakmunkája alapján; a felekezeti népiskolák államosításának utain messzebbre hatolt, mint bármelyik főispán előde; az amerikai kivándorlást nagybirtokok parczellázásával, így a nép földéhségének mérséklésével iparkodott csendesíteni; Sátoraljaújhely és környéke úri közönségének, hogy havonta legalább egyszer legyen hol találkoznia és előkelő szellemi élvezetekben részesednie, a Ferenczy Elek dr. indítványából alakult Kazinczy-kör elnökségét elvállalta és e kör szellemi nivójának emelésében csüggedetlenül fáradozott. Gondja volt rá, hogy a vármegye-törvények, vagyis a sok tekintetben tartalmokkal már avulásnak indult vármegyei szabályrendeletek, Dókus Gyula alispán gondos reviziója és a vármegye szankcziója után, kormányhatósági jóváhagyást, a gyakorlati közigazgatásban eddig üdvös alkalmazást nyerjenek.
1903-ban gróf Hadik főispán elnöklete mellett ülte meg Zemplén vármegye közönsége a II. Rákóczi Ferencz fejedelem zászlai alatt 200 esztendővel azelőtt lezajlott nagy szabadságharcz kitörésének évfordulóját. A mikor a „sátoralja-újhelyi turisták” (kik később a „Rákóczi” cz. szabadkőmíves páholy alapítói lettek Újhelyben) országos ünnep jelentőségével leplezték le Borsiban a Rákóczi szülőkastélyának falába illesztett emléktáblát, a hivatalos vármegye még csak tudomást sem vett arról az országos ünnepről.
515Az ő főispánkodása alatt (1903) derült ki a gyámpénztárnál évek hosszú sorára visszaterjedő hűtlen kezelés. Ugyanis közpénztárainknak az állam kezelésébe történt átadása alkalmával tűnt ki, hogy a gyámpénztárnak hitelezett árvák követelésére talált fedezet 175,000 koronával kevesebb volt, mint kellett volna lennie. A hűtlen sáfár, a kinek felelnie kellett volna a gyámpénztár állapotáért, önmagán hajtotta végre a legsúlyosabb földi ítéletet; itt hagyván földi feleletre azokat, kik közvetett ellenőrzői voltak.
Ez a rettenetes mély és fájdalmas seb is heged már. És hogy sem az árvák nem károsodtak, sem az ártatlanul megvádolt, szívtelenűl meghurczolt volt alispán (Matolay Etele), árvaszéki elnök (Payzsoss Andor), főszámvevő (Dongó Gy. Géza) és gyámpénztári ellenőr (Schőn Miksa) kiderült teljes ártatlanságuk alapján egyéni becsületüket és szolgálati igényeiket nem vesztették el, abban kettőnek van legnagyobb érdeme: a vármegye közönségének meg gróf Hadik Béla főispánnak és az ő kettőjük nemesszívűsége között érvényesült „kölcsönös megértésnek és összhang”-nak.
Az a november 18-iki vihar, mely 1904-ben dúlt a parlamentben, arra indította gróf Hadik Béla főispánt, hogy még az 1904. évi november hó 21-én lemondott kormánybizalmi állásáról és mint főispán disszideált. Az 1905. évi téli választáskor országos képviselőjévé választotta meg Felső-Magyarország székvárosa, Kassa, disszidens-pártállású programmal.
