Gr. Hadik Béla főispán.
Gr. Hadik Béla főispán.
A zempléni bandérium délczeg leventéi között 1896-ban ott lovagolt, akkor még mint 26 éves ifjú, az a zempléni mágnás is, gróf Hadik Béla, kit a Drugethek, Perényiek, Andrássyak vármegyéjének élére, főispánul, 1901. évi június hó 16-án nevezett ki ő felsége, Széll Kálmán, a belügyminiszterium 514vezetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére. Ünnepies beiktatása, oly pazar fénynyel és pompával, a minőt ebben a „mágnás-vármegyé”-ben még nem láttak, 1901. évi július hó 16-án történt. Az installálást követett banketten gróf Török József, ungi főispán szellemes felköszöntőjében, egyebek közt, így szólott: „…ez a fényes alkalom úgy tetszik én nekem, mint egy lakodalmi kép: szép vármegyéjök a menyasszony, kedves főispánjok a vőlegény, mi, a szomszédos törvényhatóságok küldöttei, vagyunk a tanúk, a mai díszközgyűlés protokolluma az anyakönyv.” Az ifjú gróf főispánról, mindjárt az első ismerkedés után, azt a nézetet nyilvánította a közvélemény, hogy jó szónok, tehát rossz főispán nem válhatik belőle a szónokló vármegyében.
Főispáni programmbeszédében maga elé czélúl kitűzött közelebbi föladatait gróf Hadik Béla így formulázta: a kölcsönös megértés és az összhang a vármegye közönségével a jó közigazgatásnak egyik alapföltétele. Minden tekintetben híve a Széll-kabinet kormányzati rendszerének, mely Deák Ferencz elvei alapján békés munkálkodással törekszik a magyar nemzeti állam kiépítésére, mint Zemplén vármegye főispánja pedig, szigorúan őrködni fog, hogy a törvények, rendeletek megtartassanak és teljes erejéből törekedni fog, hogy a vármegye közigazgatása minél jobb, minél tökéletesebb legyen, e végből ő maga is teljes mértékben ki fogja venni részét a munkából, ugyanezt szigorúan megköveteli a tisztikartól is, melytől elvárja, hogy a szegény sorsú néphez őszinte jóindulatot tanúsítson; mint elnöke a vármegyei közgyűléseknek őrködni fog, hogy a szólásszabadságon soha csorba ne ejtessék, a vármegyei és községi közvagyon kezelésmódjára, úgyszintén azok jövedelmeinek hováfordítására a legnagyobb éberséggel fog ügyelni. Távolabbi föladatait pedig ezekben körvonalozta: oda fog hatni, a hol csak lehet, hogy mezőgazdasági viszonyaink javíttassanak; hogy az ipar és kereskedelem föllendüljön a vármegyében; hogy az amerikai kivándorlásnak igaz okai fölismertessenek és elháríttassanak. Végül pedig ünnepiesen ígérte, hogy a zempléni szegény parasztnép sorsát is mindenkor a legmelegebben szívén fogja viselni.
