Képköltészet.
Képköltészet.
De eredeti dal sem igen terem ezen a földön, a mi annál különösebb, mert az alföldi magyarság meg gazdag lirai érrel dicsekedhetik. Pedig dalolni szeret a vasmegyei magyar nép; mint láttuk, a gyermekek is dallal ünneplik a karácsonyt, újévet, három-királyok napját, pünkösdöt; dallal térnek haza az aratók, dal koronázza az arató és a szüreti ünnepet. Csakhogy dalaik majd mind kölcsönzöttek; illetőleg a régieket felejtik s az új műdalokat kapják föl, sőt a divatos énekes színművek dalai is elterjednek köztük.
Vasvármegyei magyarságának dalkészlete a mellett a föltevés mellett látszik bizonyítani, mely még nem volt ugyan megállapítható, de melyet már többen vallnak, a kik a népdalok eredetét kutatják, hogy sajátképeni népdal alig terem, az ismert népdalok mind névtelen költők (tanítók, papok s vándorpoéták) művei, melyeket régen-régen eltanult a nép s hosszú idők mulva a gyüjtők (csak félszázad óta foglalkoznak nálunk a gyűjtéssel) meglelvén a gazdag kincset, azt a nép eredeti tulajdonának tartották s más meggyőződés vagy bizonyíték hijában, ma is annak tartjuk.
Bizonyos, hogy a következő dal, melyet Oladon énekelnek, nem népies eredetű:
Meg fogom a napokat számlálni,
Móta fogok hozzád rózsám járni,
A hány csillag van az égen,
Annyiszor jutsz eszembe nékem.
Móta fogok hozzád rózsám járni,
A hány csillag van az égen,
Annyiszor jutsz eszembe nékem.
Ismert dolog különben, hogy a nép, a hogy eszébe jutnak az egyes elkapott verssorok vagy dallamok, több különböző dalból is szokott egyberóni nótákat; hol koptatja, hol szaporítja, hol összekeveri, átidomítja a melódiákat és a különböző szövegeket. Néhány roncsot adhatunk csupán ezekből. Így Oladról:
Kis kertemben, tererere…
Aratják a zabot;
Rakják az asztagot.
Közepébe, sej, huj,
Rászállott a gólya,
Gyere rózsám, tererere…
Taníts meg egy csókra.
Aratják a zabot;
Rakják az asztagot.
Közepébe, sej, huj,
Rászállott a gólya,
Gyere rózsám, tererere…
Taníts meg egy csókra.
Egészen uj időre valló helyi termék, de szintén csak változat, a Savanyu Józsi (1884–1885.) románcza Ikervárról:
Savanyu Józsi de hires betyár vót,
Grófok, bárók udvarán megfordút;
Réme vót a Bakonságnak,
A bakonyi pusztaságnak fia vót.
Grófok, bárók udvarán megfordút;
Réme vót a Bakonságnak,
A bakonyi pusztaságnak fia vót.
Hej Vasmegye, Zalamegye határgya,
De miég Sopron vármegyét is bejárta.
Ezer forint vót kitüzve fejire,
Még se’ kerűt a vármegye keziére.
De miég Sopron vármegyét is bejárta.
Ezer forint vót kitüzve fejire,
Még se’ kerűt a vármegye keziére.
378Ilyen interpolált, idomított változat a következő is:
Az Ikervár szép helen van,
Mer a kastié’ közepin van;
Tetejébe aran’csipke,
Rászállott a bús gerlicze.
Mer a kastié’ közepin van;
Tetejébe aran’csipke,
Rászállott a bús gerlicze.
