Szabó Imre.
Szabó Imre.
Szenczy Ferencz utódja a püspöki széken Szabó Imre lett.
Született 1817. október 10-én Békáson, Veszprémmegyében. 1831-ben végezte be a bölcsészeti tanfolyamot. Tanulmányai mellett egész lélekkel csüngött a magyar, főként az egyházi irodalom művelésén. 1837-ben áldozárrá szenteltetett, ugyanazon időben Karád mezővárosba küldetett segédlelkészi minőségben. Ezen időben, sőt korábban is már, híres volt az egyházi szónoklat terén. S midőn püspökének figyelmét költeményei által is magára vonta, az őt 1838. szeptemberben a veszprémi papnövelde felügyelőjévé és helyettes tanárrá nevezte ki. Veszprémben szónoki tehetségének kifejtésére előkelőbb tér nyílott. 1845. évben a csicsói plébániát nyerte. 1847-ben a pesti tud. egyetem hitszónokává neveztetett ki. 1850-ben a felső-iszkászi plebániát nyerte el. 1867-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumhoz az I. ügyosztály szakosztály-tanácsosává neveztetett ki. 1869-ben veszprémi kanonoknak neveztetett ki; ugyanazon évben miniszteri tanácsossá és az Akadémia a nyelv- és széptudományi osztályának tiszteletbeli tagjává lett. 1869-ben Szenczy Ferencz szombathelyi püspök utódjává lett. Egyházmegyéjét, melynek 12 éven át volt főpásztora, erélylyel, de szeretettel kormányozta. Papjait igazán szerette, mit bizonyít, hogy ő alapította a „Szent-Imréről” nevezett papi nyugdíj-intézetet. Az iskolai ügyet különös éberséggel kisérte. 1880-ban v. b. t. tanácsossá neveztetett ki. 1881. márczius 1-én meghalt.
