Ujabb telepítések.
Ujabb telepítések.
1745-től kezdve e czélból nagy toborzásokat rendeztek a felsőrajnai és a frank kerületekben, úgyszintén Württemberg, Hessen, Nassau és a rajnai Pfalz tartományokban. Mária Terézia királynő ügynökei beutazták a német biroldalmat s főleg az elszegényedett lakosságot igyekeztek különféle ígéretekkel a temesvári tartományba édesgetni. Az így összetoborzott nép nagy csapatokban érkezett Bécsbe, honnan hajókon szállították Pancsovára. Csak az 1748 november 11-ike és 1749 aprilis hó közötti rövid időszakban nem kevesebb, mint 900 települőt szereztek a temesi tartomány számára. Csakhogy útközben a földesurak egyes hajókat feltartóztattak s a telepűlők egy részét magukhoz csábították. Nagy részük azonban mégis megérkezett Pancsovára, honnan a Temesvártól éjszakra eső kincstári pusztákon telepedtek le.
Ezek voltak az első igazi munkáskezek, a kiknek a letelepülése rendkívül kedvező hatással volt a tartomány gazdasági fejlődésére.
1763-ig azonban a tartomány benépesítése nem történt valamely egyöntetü rendszer szerint és inkább csak a legfontosabb közgazdasági szükségletek kielégítését czélozta. A munkaerőt leginkább ott helyezték el, a hol a kincstár jövedelmeinek szaporítása volt a czél.
Az új települők a mai Torontál vármegye terűletét eddig még igen gyéren szállották meg; a települések inkább csak a temesvári kerületben történtek, a becskereki kerületben inkább csak bolgárok, szerbek és románok telepedtek le. Az 1763 február 25-én kibocsátott gyarmatosítási pátenssel azonban a telepítés rendszeres irányt vett.
Már a hubertusburgi békekötés után felszólítás ment azokhoz, a kiket a hadi szolgálatból elbocsátottak, hogy Pilsen, Eger, Elbogen, Saaz, Lobositz, Jungbunzlau, Königgraetz, Landskron, Troppau és Weidenau községekben útlevélért jelentkezzenek, hogy ezekkel az összes német, temesvári, magyar és erdélyi örökös tartományokban felvétethessenek. A pátens 14. §-a minden 420gyarmatosnak, a ki kincstári jószágokon letelepszik s ott házat épít, hat évi adómentességet, épület- és tűzifára ingyen utalványt, a kézműveseknek pedig tíz évi adómentességet biztosított.
Ezenkívül a gyarmatosok toborzására a német birodalomba ügynököket küldtek ki, sőt az osztrák örökös tartományokba is ügynökök mentek ki, hogy az ottani elszegényedett népet beédesgessék. Elv volt, hogy a temesi tartományba csak katholikusokat telepítenek le.
1764 január 31-én az udvari kamara kérdést intézett a bécsi, pesti, prágai és a pettaui rokkantak házának parancsnokságához, rokkant és kiszolgált katonák letelepítése végett. A jelentkezők a gyarmatosoknak engedélyezett kedvezményeken kívül, még 10–12 forint ajándékot is kaptak. Erre az udvari haditanács 1764 márczius 4-én ajánlatot tett, hogy 800 emberből álló négy századot állít össze s azokat, többek között a pancsovai kerületben telepíti le.
1766-ban külön gyarmatosító bizottság alakúlt, melynek elnöke gróf Lamberg, tagjai pedig Cothmann és Festetich voltak. Ulmba, Kölnbe, Frankfurtba, Schweinfurtba és Regensburgba pedig biztosokat küldtek, hogy a gyarmatosítást végezzék. (Szentkláray: I, 261–266. Böhm Lénárt: II. 74–79.).
A tartományigazgatóság is a legnagyobb buzgalommal igyekezett a gyarmatosítást előmozdítani. A tisztikarból Hildebrand igazgatósági tanácsos, Knoll temesvári kerületi főtiszt, báró Laffert csanádi ellenőr és Neumann lippai sótári tiszt vettek részt a gyarmatosítás nagy művében.
1763. év végéig mintegy ezer, 1764–65-ben 1000–2000 gyarmatos érkezett a temesi tartományba.
