Uj községek alapítása.
Uj községek alapítása.
Az új jövevények a meglevő falvakat gyarapították vagy új falvakat építettek maguknak. Báró Laffert csanádi ellenőr az 1763–65. években érkező német települőkből Csanádot (a mai Őscsanád), Perjámost és Nagy-Szent-Miklóst gyarapította. Knoll kerületi főnök 1766-ban egy régi falu romjain Billédet építtette 254 házzal. E helység első lakosai Mainzból, Trierből és Lotharingiából bevándorolt németek voltak. Hildebrand igazgatósági tanácsos 1766-ban újonnan felépíttette Zsombolyát 405 házzal, 1767-ben pedig Nagyjécsát és Csatádot emelte 204–204 házzal. 1767-ben Vizesda, Oroszi és Tószeg kincstári pusztákra szintén németeket telepítettek és a gyarmatosítási bizottmány utasítást kapott, hogy a Maros mellé is telepítsen németeket, az ottani román lakosokat pedig helyezze át Klekkre és Torákra.
A marosmenti román települők, másokkal szaporodva, Écskára, Jankahidjára, Szárcsára, Fényre és Öregfalura költöztek. Az ugyanez év november 25-én kibocsátott leírat Szakálház lakosai közül 50 családot Grabáczra (Garabos) rendelt áthelyezni. 1769-ben építtette Neumann lippai sótári tiszt Bogárost 201 házzal. 1770–1771-ben épült ugyancsak Neumann felügyelete alatt Kis-Jécsa 101 házzal, Heufeld (Nagytószeg), Mastort (Kistószeg) 78–78 házzal, Nagy-Teremia (Marienfeld, Máriafölde) 123 házzal, Kis-Teremi (Albrechtsflur, ma Teremi) 78 házzal, Szenthubert 75, Charleville és Seultour 62–62 házzal. 1772-ben épültek: Trübswetter (Nagyősz) 200, Gottlób (Kisősz) 200, Ostern (Kiskomlós) 50 házzal. E hármat Hildebrand igazgatósági tanácsos népesítette be.
Az elősorolt helységekbe, mind német gyarmatosok telepedtek; Szenthubert Trübswetter, Soultour és Charleville helységek kivételével, hova franczia gyarmatosok kerültek, a kik Lotharingiából, a metzi, bezanconi, párisi és luxemburgi egyházmegyékből jöttek. A plebániai anyakönyvekben azonban még Mainz, Trier, Nassau, Würzburg, Ingolstadt és az e városok környékén levő falvak fordulnak elő származási helyekként. Francziák szállották meg Szőlőst is, a későbbi Nákófalvát.
Németekkel szaporították: Ujpécset 1763-ban kilencz telepessel; Nagybecskereket 1764-ben négy telepessel; Perjámost 1764-ben 74 telepessel; Neudorfot 148, Nagyszentmiklóst 152 és Csanádot 139 telepessel.
A német telepeseken kivül voltak szerbek és magyar telepesek is. A régi Peterd helyén gróf Clary-Altringen kormányzósági elnök idejében (1768–1774) új helység épült: Claryfalva, melyet ráczok szállottak meg. Homoliczba (Omlód) németek és szerbek költöztek. Debeljácsára 1768–1774 között, továbbá Pancsovára szintén e tájban újabb szerb lakosok költöztek be.
A németeket mindenütt előnyben részesítette a tartományi igazgatóság, a többi nemzetiségekkel szemben. Gyertyámos szerb és román lakosait, a kiknek 421az elődei még a török uralom alatt telepedtek le s a fazekasmesterségből és fafaragásból éltek, 1778-ban az igazgatóság a mali-tovini pusztára helyezte át, állítólag a gyakori falopások miatt; mivel azonban új telepükön sem alkalmas agyaguk, sem fájuk, sem ivóvízük nem volt, tönkrementek és elszéledtek.
Gyertyámosra 18 fiatal német házaspár telepedett Zsombolyáról. 1750–60 között Belgrádból magyar családok érkeztek Nagybecskerekre és 1768 táján Baranya vármegyéből költözött ide néhány magyar család, a kik a ma is »Magyar-utcza« nevű utczában telepedtek le. 1774-ben Debeljácsára (Torontálvásárhely) magyarok telepedtek, a hova kevéssel azelőtt szerbek is költöztek, a kik azonban innen ismét távoztak.
Magyarok költöztek 1773-ban Törökkanizsára, 1776-ban Jabukára (Torontálalmás), Törökbecsére, Torontáltordára, Orosziba és 1782-ben Csókára. Ez utóbbi helység magyar lakosai újabb bevándorlásokkal is gyarapodtak.
