Torontál vármegye visszaállítása. Karátsonyi László.
Torontál vármegye visszaállítása. Karátsonyi László.
Torontál vármegye tehát ismét alkotmányos jogaiba lépett és ő felsége a 48-iki főispánt, Karátsonyi Lászlót nevezte ki ismét a megye főispánjává. Karátsonyi László, ki birtokán, csendes magányban, visszavonultan élt, kinevezésének hírére Nagybecskerekre siet, hogy átvegye hivatalát. Nehéz időkben volt ő e megyének főispánja: 1848-ban, 1861-ben és 1867-ben. Higgadt, előrelátó, és megfontoló természetével igen sok jó szolgálatot tett a vármegyének. Lángoló hazaszeretete, alkotmányos érzülete, a vármegye tisztviselőire e nehéz időkben nagy hatással volt és példa gyanánt szolgált. A törvényesség útjáról nem tért le soha, elvei mellett pedig végig kitartott. Őt egy irányeszme vezérelte: »az 1848. törvényekben kijelölt ösvényeken haladni«. Midőn a hivatalos eskü letételére hívja fel őt a törvényhatósági bizottság, olyképen esküszik: »Én Karátsonyi László, Torontálmegye főispánja esküszöm, hogy szeretett hazám alkotmányához hűtlen soha, de soha sem leszek.« Mindent a mit tett, csak a haza boldogulásáért tette. A provizórium alatt, miután a közigazgatástól visszavonult, a vízszabályozási társulatok élén állott, hogy ezzel szűkebb hazájának boldogulását mozdíthassa elő és hogy azt a sok vízáradás okozta veszélytől és kártól megmentse.
Az ujonnan visszaállított vármegye 1861 február hó 4-én tartotta első közgyűlését Nagybecskereken, a mikor az 1848-iki törvények alapján jogosítottak, valamint a főispáni biztosok vezetése alatt megválasztott községi képviselők »szokatlan nagy tömegben gyűltek össze a megyeháza előtt. A város fel volt lobogózva, a lelkesültség határt nem ismert és szerte az utczákon »Éljen a haza! Éljen az alkotmány! Éljen főispánunk!« örömkiáltásokat lehetett hallani. Isteni tisztelet volt a római katholikus és a görög keleti egyházban, melyeken a bizottsági tagok a közgyűlés előtt résztvettek.
Az isteni tisztelet után a megyeháza udvarán gyűltek össze, és az 1849. év végén is kétségtelen igaz hazafisággal hivataloskodott első alispánt, Zombori Rónay Móriczot választottak meg ideiglenes elnöknek. Majd Bobdai Gyertyánffy Dávid vezetésével küldöttséget menesztettek az újonnan kinevezett főispánhoz, hogy elnöki székének elfoglalására felkérjék. Lelkes éljenzéssel fogadták a terembe lépő főispánt.
Elsősorban felolvasták a főispáni kinevezést tartalmazó királyi leiratot, majd a főispánnak adott utasítást, »mint köztudomásnál fogva törvénybe ütköző rendeletet fölolvasatlanul« hagynak. A leiratok elolvasása után a főispán üdvözölte a vármegye közönségét és letette a hivatalos esküt. A vármegye részéről Rónay Móricz üdvözölte a főispánt. Még több beszéd is hangzott el, »különösen szerb és román nyelven, az egyenlőség és testvériség értelmében«. Az új tisztviselői kar megválasztásáig kinevezte a főispán Virányi Józsefet főjegyzőnek, Hadzsits Lázárt főügyésznek; Steingaszner Ernőt és Filković Boldizsárt főbíráknak, Gyertyánffy Lászlót és Lóga Trajánt esküdteknek.
Másnap a már megalakult törvényhatósági bizottság a főispán indítványára elhatározta, hogy a szokásból felvett főszolgabírói czímet, mint törvényelleneset törli és a járások élére, ép úgy mint a kerületekére, szolgabírákat választanak.
