Tisztujítás 1861-ben.
Tisztujítás 1861-ben.
Ezután a tisztikart választották meg. Első alispán lett Zombori Rónay Móricz, másodalispán Nikolits Sándor, főjegyző Virányi József, első aljegyző Joanovics Péter, második aljegyző Botka Lajos, főügyész Hadzsits Lázár, szolgabírák: a nagykikindai kerületben Hertelendy József, a törökkanizsaiban Tanasevits Péter, a bessenyőiben Rácz József, a nagyszentmiklósiban Buócz János, a perjámosiban Strobl Ferencz, a billédiben Vogel István, a nagybecskerekiben Parcsetich Hugó, a szentgyörgyiben Bibits Demeter, a párdányiban Filković Boldizsár, a törökbecseiben Hadfy Döme, a tordaiban Ferenczy János, a zsombolyaiban Vucsetich György, a módosiban Gyertyánffy Zsigmond, a zichyfalvaiban Lászlóffy Simon és az ujpécsiben Ivacskovits György. Esküdtek lettek: Nagykikindára Krsztonosich Euthim, Törökkanizsára Hencz Károly, Óbesenyőre Risztics Péter, Nagyszentmiklósra Mocsika Döme, Perjámosra Mattanovich Károly; Billédre Novák Péter, Módosra Mesterovich Szilárd, Zichyfalvára Adamovics András, Ujpécsre Kennenszky György, Nagybecskerekre Bubalovich János, Szentgyörgyre 471Benedek József, Párdányba Petrovics Dragutin, Zsombolyára Bakalovich Ágoston, Törökbecsére Stefanovios Mihály és Tordára Pilly Miklós. Levéltárnok Rósa Demeter, házipénztárnok Gombos György. A megyei mérnöki állásokat egyelőre nem töltötték be, hanem esetleges vízáradások bekövetkezése esetére, napidíjas mérnököket alkalmaztak és pedig a Bega, Temes és Tisza egész vidékére Poroszkay Ignácz és Menczer Rudolf mérnököket és a Marosmentére Ikotics Iván mérnököt. Törvényszéki bírákul csak tiszteletbelieket választottak, mert az októberi diploma az igazságszolgáltatást nem adta vissza a vármegyék kormányzatának, hanem a cs. kir. törvényszék tovább is működött. Tiszteletbeli törvényszéki bírák lettek a főispán ajánlatára Dániel Pál, Nikolics Péter, Rónay Lajos, Sztojanovics Mihály, Mihalovich Miksa, Sinkay János, báró Lipthay Béla, Steingasser Ernő, Kovách Ágoston, Tanasevics Mihály, Lázár Szilárd, Várady Mihály, Damaszkin György, Tallián Andor és Vécsey István.
Csendbiztosok lettek: Nagykikindára Schwarcz György, Óbesenyőre Tarnay Ferencz, Törökkanizsára Joanovics Gyula, Nagyszentmiklósra Incze Sándor, Billédre Vuicsetich Péter, Törökbecsére Bizek Jenő, Perjámosra Török Zsiga, Zsombolyára Petrovics József, Tordára Wimmer Sándor, Nagybecskerekre Ponty Manó, Szentgyörgyre Rajkovics Vazul, Párdányba Nozakovics Ferencz, Módosra Bogdánffy Gergely, Zichyfalvára Tapavicza János és Ujpécsre Laczkovics János. Kiadó lett Kovách Péter.
Ezután a főispán kinevezte a tiszteletbeli tisztviselőket és pedig: Gyertyánffy Gyulát t. b. főjegyzőnek, Kafka Adolfot, Hoffmann Jánost, Kiss Ferenczet, Peidlhauser Gyulát, Mihalovich Bélát, Molnár Jánost, Bakalovich Jenőt, Karácsonyi Ferenczet és Lászlót, Koczó Istvánt, Preyer Lajost és Kupuszarovics Györgyöt tb. aljegyzőknek, Seunig Lajost tb. főügyészszé, Hertelendy Gyulát tb. szolgabíróvá, Sztojanovits Szevért, Sarficzky Lászlót, Szavics Lyubomirt és ifj. Veige Zsigmondot tb. esküdtekké, Leviczky Istvánt, Schwimmer Mórt, Ruttner Istvánt és Grób Jánost tb. főorvosokká. A választás után a megválasztott és a kinevezett tisztviselők letették a hivatalos esküt, mire a főispán az első alispánnak átadta a vármegye pecsétjét és a levéltár kulcsait.
Ezek után felolvasták az 1861. évi január hó 16-án kelt császári leiratot, mely némely vármegyének az október 20-iki diplomával ellenkező határozatait megsemmisíti és egyben kijelenti, hogy a mennyiben a törvényhatóságok továbbra is ily magatartást tanusítanának, az április 2-ra összehívott országgyűlést el fogja odázni és a törvényhatósági bizottságokat fel fogja oszlatni. Torontál vármegye elhatározta, hogy e leirat ellen feliratilag tiltakozik, a mi meg is történt.
Külön bizottság állapította meg a tisztviselők fizetését. Erre azonban nem volt pénz. A törvénytelenül behajtott adóból pedig a vármegye nem akarta törvényes tisztviselőit fizetni. Hogy a tisztviselők járandóságaikat megkaphassák, míg az országgyűlés az adót megállapítja, a vármegye, kiadásainak fedezésére, a hazafiak áldozatkészségéhez fordul kölcsönért, melyet annak idején az adóba fog beszámítani. A vármegye felhívására a megyei urak több mint százezer forintot bocsátottak a vármegye rendelkezésére.
