Telepítések.
Telepítések.
A német-illir határőrezred területe, különösen az alibunári, a pancsovai és az antalfalvi járások néptelenek voltak. A török háborúk és a portyázó csapatok ezt a vidéket pusztították legjobban; a falvakat felperzselték és lakosaikat rabszíjra fűzve, elhurczolták. A mi megmaradt, községnek épenséggel nem volt nevezhető, mert csak egymástól távol, szanaszét fekvő viskókból és földüregekből (Zemnicza) állott. A határőri intézmény hehozatalával tehát első sorban az elpusztított községeket kellett felépíteni és az ily tanyákat rendes községekké átalakítani és benépesíteni.
E feladat a katonai telepítési bizottságra hárult, mely bizottság székhelye Pancsova volt. E bizottságnak a Határőrvidék felvirágoztatása, a falvak felépítése és benépesítése körül igen nagy érdemei vannak. Gruber főhadnagy 1780. évi április 15-én kelt és a telepítési bizottsághoz intézett előterjesztésében jelenti, hogy Neudorf (Révaujfalu), Alibunár, Szentmihály (Végszentmihály), Selois (Keviszőllős), Illansche (Iloncz), Dobricza (Kevedobra), Margiticza (Kismargitta), Jarkovácz (Árkod), Tomasovácz (Tamáslaka), Pottosch (Botos), Orlováth (Orlód), Leopoldova 431(Csenta), Farkasdin (Tarkasd), Idvor (Torontáludvar) és Sakula (Torontálsziget) községek, a rossz időjárás és a nádhiány mellett és felépültek és csak azok a községek nincsenek még rendbe hozva, melyek Jarkovácz és Leopoldova között fekszenek. A telepitésekre ekkor a bizottság 15.000 forintot költött.
