Az országgyűlés feloszlatásának hatása.
Az országgyűlés feloszlatásának hatása.
Az augusztus 22-én kelt császári rendelettel az országgyűlést feloszlatták. A szeptember 18-iki kisgyűlésen foglalkozik a törvényhatósági bizottság a kérdéssel és a főispán indítványára határozatilag kimondják, »hogy miután a megyei bizottmány az 1848. évi XVI. t.-cz. értelmében addig föl nem oszlatható, míg a jövő országgyűlés útján a megyék törvényesen nem szerveztetnek s miután a megye tisztviselői három évre vannak megválasztva, a hazai törvények szerint működő bíróság ítéletén kívül, hivatalaiktól el nem mozdíthatók, a megyei bizottmány és tisztviselők mindaddig szilárd álhatatossággal elfoglalt alkotmányos állásukat megtartani, hazafiúi kötelességüknek ismerjék, míg ellenük nyilt erőszak használtatni nem fog, vagy hivatalaik tovább folytatása a becsülettel, hazafisággal, alkotmányunk szelleme és törvényeink rendelete iránti hű érzületükkel ellentétbe nem hozatik és habár feltehető, hogy olyanok nem is fognak találkozni, kik egy olyan ember felhívására, ki a királyi biztosságot e megyében elvállalni elég vakmerő, egy új oktrojált alapokra fektetett törvénytelen bizottmányba lépni, vagy ily egyéntől és bizottmánytól hivatalt elfogadni merészkednének, mindenesetre nyilatkoztassa ki a megye, hogy minden ily oktrojált bizottmány és tisztviselők működése törvénytelen és hogy e törvénytelen tisztviselőség és bizottmány minden tagja egyenként és egyetemben törvényszegő eljárásért és eljárása minden következményéiért személyével és vagyonával felelőssé tétetik.«
Leinlingen. (Az Orsz. Képtárból.)
Benedek tábornok. (Az Orsz. Képtárból.)
Lázár Vilmos. (Az Orsz. Képtárból.)
A pancsovai casta 1849. jan. 2-án. (Az Orsz. Képtárból.)
Roth és Filippovich Ozoránál leteszik a fegyvert. (Az Orsz. Képtárból.)
475Említésre méltó még a törvényhatóságnak a szerbekkel szemben hozott két határozata is, melyekben – elfelejtve az 1848-iki karlóczai gyűlés határozatait és az ez után történteket – a magyar lovagiasság és nagylelkűség a legtisztábban tűnik ki. Az egyik határozat azt mondja, hogy a gör.-kel. vallásúakat vallási szokásaikban semmi körülmények között sem gátolják, még az esetben sem, ha pld. lármás, hangos mulatozásaik a más vallásúak egyházi ünnepélyeit zavarná is, a másik pedig az, hogy a vármegye Rajasics József karlóczai érsek 50 éves papi jubileumán, június hó 30-án, Sztojanovich Mihálylyal és Hertelendy Józseffel képviselteti magát.
Az országgyűlés feloszlatása után a vármegyékre került a sor s így Torontál vármegyére is. A tisztviselők nagyrésze lemondott, nehogy azonban a közigazgatás fennakadjon, kijelentették, hogy október 24-ig hivatalukban maradnak. A főispán a kérvényeket a főkanczellárrá kinevezett gróf Forgách Antalhoz küldte fel, kérve őt, hogy az új tisztviselőkről gondoskodjék. Erre Forluki Pálik-Ucsévnyi Péter kormánybiztos lejött Torontálba, a főispántól átvette a vármegye kormányzását és az új tisztviselői karral megkezdte működését. Az új tisztviselői kar a következőkből alakult: Központi tisztviselők: első alispán Barach József, másodalispán Trifunácz Pál, főjegyző Uhlarik János, aljegyzők Joanovits Sebők, Zsiros Lajos, főügyész Vidits Lázár, alügyész Dimitrievits János és Harthwigh Mihály, főpénztárnok Gombos György, alpénztárnok Popovits Ignácz, főszámvevő Krünner Ágoston, alszámvevő Nádasky Jenő, Jäger J. Péter, Loga Traján, levéltárnok Rózsa Döme, tisztb. főmérnök Poroszkay Ignácz, tisztb. mérnök Stielly Gyula, főorvos Gesztessy László, baromorvos Kocsváry Vincze, kiadó Kovács Péter, selyemtenyésztési biztos Trukly Gáspár, törvényszéki ülnökök: Hosszu György, Kayser Lajos, Popovits Pál, Pirovits Kálmán, Lázár Szilárd, Mihajlovits Sándor, telekkvvezető Sullits József, törv. kiadó Marianovich György, pertárnok Popovics János, árvaszéki előadók Wuchetich Miklós, Markovich Miklós, Firigyházky János, Fuchs Sebestyén és Poty Ferencz, várnagy Termacsich László. A nagybecskereki járás I. kerületében főszolgabíró Szavits Döme, esküdt Orbok János, lakhelyük Nagybecskerek; a II. kerületben alszolgabíró Vlachovits Lázár, esküdt Benedek József, lakhelyük Begaszentgyörgy; a III. kerületben alszolgabíró Petrovits Szilárd, esküdt Grozeszku Julian, lakhelyük Párdány. A törökbecsei járás I. kerületében főszolgabíró Lujanovits Bazil, esküdt Szabó József, lakhelyük Zsombolya; a II. kerületben alszolgabíró Dánkó Sándor, esküdt Mesterovits Szilárd, lakhelyük Törökbecse; a III. kerületben alszolgabíró Jaks Frigyes, esküdt Mocsika Döme, lakhelyük Németczernya; A törökkanizsai járás I. kerületében főszolgabíró Stefulich Mihály, esküdt Joannovich György, lakhelyük Nagykikinda, a II. kerületben alszolgabíró Sztankovits György, esküdt Viszághi Patyánszky Szilárd, lakhelyük Törökkanizsa, a III. kerületben alszolgabíró Rácz József, esküdt Joannovits Emil, lakhelyük Ujszeged. A nagyszentmiklósi járás I. kerületében főszolgabíró Staits György, esküdt Hosszú Sándor, lakhelyük Nagyszentmiklós; a II. kerületben alszolgabíró Jankovits Anasztáz, esküdt Pilly Miklós, lakhelyük Perjámos; a III. kerületben alszolgabíró Lebanovits István, esküdt Mattanovich Károly, lakhelyük Billéd. Az ujpécsi járás I. kerületében főszolgabíró Szalay Imre, esküdt Bubalovits János, lakhelyük Ujpécs; a II. kerületben alszolgabíró Sztergovits János, esküdt Risztics Péter, lakhelyük Módos; végre a III. kerületben alszolgabíró Dalnoky Béla, esküdt Ballein József, lakhelyük pedig Bánlak volt.
Működésük azonban nem volt hosszú életű. Schmerling megbukott és vele együtt rendszere is. Rendszerének bukása és Deák Ferencz husvéti beszéde pedig siettette az uralkodónak azt az elhatározását, hogy a nemzettel kibéküljön. S valóban, az uralkodó személyesen lejött Budára, hogy a pesti városligeti mezőgazdasági kiállítást megnézze és ez alkalommal azon határozott akaratának adott kifejezést, hogy Magyarország óhajai kielégítést nyerjenek.
