A perlaszi csata.
A perlaszi csata.
Július 15-én reggel a szerbek Perlaszról elindulva, az Écska előtti domboknál, a Bega folyó mellett foglaltak állást, a dombon pedig ágyúikat helyezték el. Kiss pedig az úton, a falu előtt állította fel a gyalogságot, jobbról, kis távolságban, három darab háromfontos ágyút helyezett el, az ágyúk mögé pedig a lovasságot.
Ágyúharczczal kezdődött meg az ütközet. Négy órán át egyebet sem tettek, mint egymás hadállásait bombázták. Kiss hét újabb ágyút helyezett el a község bejáratánál és egy huszár-divizió épen rohamra készült, midőn a szerbek támadólag vonultak fel, mire a huszárok támadásukat abbahagyták. A szerbek e közben harczvonalban fejlődtek ki és a lovasságot támadták meg, mely 500–600 lépésnyire hátrált és újból csatarendben sorakozott. Habár e mozdulat következtében a támadók elvesztették az egymásközötti összeköttetést, mégis előre hatoltak, mire a Bega túlsó partján elhelyezett ágyúk az ellenséget oldalba támadva, óriási veszteségeket okoznak neki és visszavonulásra kényszerítik. Kiss nem üldözte őket, hanem ő is visszavonult Becskerekre.
A felkelés a Bánságban nem tudott eredményt felmutatni, mert még nem volt olyan pontja, honnan hadműveleteit intézhette volna. Pedig a szerbeknek az volt a főtervük, hogy a bánsági táborok mihamarább a bácsmegyeiekhez egy vonalban csatlakozzanak, hogy azután a bácskai hadtesttel, az egész terület szélességében, a Maros ellen nyomulhassanak. Szükségesnek mutatkozott tehát a Bánságban is egy oly erős pont, melyből összes hadműveleteiket intézhessék. Pancsova mutatkozott erre a legalkalmasabbnak.
