A nagykikindai kiváltságolt szerb kerület.
A nagykikindai kiváltságolt szerb kerület.
Brigido József kormányzósága idejére esik a nagykikindai kiváltságolt szerb kerület felállítása is, melynek alakulását Szentkláray Jenő műve a következőleg adja elő: A szerb határőrök között már az 1769. évben megtartott karloviczi kongresszus óta forrongás volt észlelhető, melyet a görög keleti lelkészek is szítottak. Az elégületlenség mindegyre növekedett, midőn 1773-ban a tiszamenti határőrök között ama hír terjedt el, hogy az alsó dunai Határőrvidék szervezése szükségessé teszi a lakkelyeikből kiköltöztetett volt tisza-marosi határőröknek más területre leendő átköltözését. E hírekre a volt tisza-marosi határőrök eleinte maguk között, de később nyilvánosan is tanácskozni kezdtek, a további teendők felől. Érdekeik úgy kívánták, hogy azok, a kik a dunai Határőrvidékre átköltözködni nem tudtak vagy nem akartak, régi szerb kiváltságaikat megtarthassák és e mellett bizonyos önkormányzati joghatóságot nyerjenek.
A szerbek soha sem találhatták a bécsi kormányköröket óhajaik teljesítésére hajlandóbbaknak, mint 1773-ban, midőn külpolitikájuk érdekében a szerb nép ragaszkodását igyekeztek megszerezni. Csak egy alkalmas férfiúra volt szükség, a ki a tiszamelléki szerbek kívánságát Bécsben kifejezésre juttassa. Ez a férfiú Tiganics János György lovag nagykikindai postamester volt. Ügyes, katonaviselt ember, mint a bánsági görög és rácz kereskedelmi társaság bírája, Bécsben jól tájékozott ember, a ki már a kereskedelmi társaság szabadalmai érdekében is jelentékeny munkásságot fejtett ki, s nemzetének különállási törekvéseit hathatósan támogatta. Midőn a szerb határőrök elégületlenségéről értesült, a tiszavidéki határőrközségekkel gyűléseket tartott, s miután e gyűlésekben megállapították a volt határőrök kívánságaikat, két társával, Pajdák Jánossal és Bugarszky Demeterrel felment Bécsbe, hol kiküldött társaival, mint az összes tiszai szerb katonaság teljhatalmú képviselője mutatta be magát.
Állítólag nagyobb pénzösszegeket is szavaztatott meg a kiváltságok megszerzésének költségeire és hogy ő se fáradozzék hiába; a maga számára 400 darab 426aranyat és terményeket eszközölt ki a határőröktől. E miatt ugyan később sok gyanusításnak és támadásnak volt kitéve. Tényleg azzal vádolták, hogy e szabadalmakért 24.000 forintot adott ki. Mi volt igaz e híresztelésből, nem állapítható meg, annyi azonban bizonyos, hogy az elvállalt megbízatásában eredménynyel járt el. Midőn Tiganics Bécsbe érkezett, a tiszai szerb határőrök kérelmét az illir udvari bizottság, a cseh és az osztrák udvari kanczellária útján terjesztette fel Mária Terézia királynő elé. Tiganicsnak, a kit a királynő, József császár és Kaunitz Venczel herczeg kanczellár ismételten fogadtak, nem nagy fáradságába került a magyar állam érdekeivel keveset törődő bécsi kormánynál a kívánt eredményt elérni.
Nagykikinda, Vrányova, Mokrin, Melencze, Kiskikinda, Karlova, Kumánd, Taras, Jozefova és Keresztur községek különálló, kiváltságos polgári kerület alkatrészeivé lettek, melyeknek lakosai részére 1774. évi november 12-én Mária Terézia királynőtől szabadalomlevelet nyertek, mely tulajdon nemzeti törvényhatósággal és földterületük birtoklási jogával ruházta fel őket.
A kerületnek adományozott kiváltságok és szabadalmak a következők voltak: 1. A kerület lakosai a tíz községhez tartozó minden néven nevezendő földterületeket, úrbért, úgymint a majorságit, a melyeket beköltözködésüktől fogva az oklevél kiadásáig míveltek vagy bármikép bírtak, a földesúri jog fenntartása mellett továbbra is bírják olyképen, hogy az úrbéri telki állományokon felül levő úgynevezett überlandiális vagy allodiális földek az egyes lakosok között felosztassanak, mire nézve a módozat külön szabály által fog előiratni. 2. Az úrbéri földektől a második adóosztály szerint adóznak ugyan, de az összes kerületi adóilleték pontos lefizetéséért in solidum felelősek. 3. Mindennemű ingyen robottól és fuvarozástól, úgyszintén a katonai beszállásolások alól felmentetnek. 4. Minden üstre eső 8 frt. lefizetése mellett szabadon főzhetnek saját használatukra pálinkát, gyümölcsbort és míg a kerületben kincstári sörház létre nem jön, sört is. 5. 1775. évtől fogva 15 esztendőre évi 9000 forinton válthatják meg a dézsmát. 6. Saját költségükön törvényhatósági joggal biró tanácsot és törvényszéket állíthatnak fel, mely minden polgári és bűnvádi ügyekben intézkedik. A tanács, melynek székhelye Nagykikinda, egy a kerületi községek által három évre választandó és jóváhagyás végett az igazgatóságnál bejelentendő kerületi bíróból és ugyanannyi élethossziglan választandó tanácstagból áll, ahány község a kerületben létezik. Egyik előkelőbb tagja a hatóságnak a syndicus, kinek jártasnak kell lenni a polgári és a büntető törvénykezésben s kit kinevezés végett a temesvári tartomány igazgatóság elé kell terjeszteni. A törvényhatóságnál állandóán cs. kir. biztos alkalmazandó, ki a felség nevében jelen van a törvényhatósági űléseken s ellenőrzi azokat, az alattvalókat köteles engedelmességre, az adók pontos fizetésére szorítja és egyáltalán felvigyáz, hogy az Istennek tetsző igazságszolgáltatás jól kezeltessék. 7. A kerületi községek teljes önkormányzattal birnak és nem kötelesek idegen adózókat a kebelükbe fogadni; tehetik azonban ezt a földmívelés, ipar és kereskedelem érdekében. 8. A szabadalmazott helyek soha el nem adhatók és el nem zálogosíthatók vagy bármi más módon el nem idegeníthetők s joguk van magukat a becsár lefizetése mellett megváltani. 9. Aránylagos adózás mellett élvezik a határaik közt található vizeket, réteket és mocsarakat. 10. A kerületi községek évenként szabadon választják bíráikat és esküdtjeiket, a kikindai törvényhatóság egy megbízottjának jelenlétében. 11. 6000 frt. bérösszeg lefizetése mellett átadatik nekik 10 évre a korcsmáltatási és marhavágási jog haszonélvezete. 12. Élvezik a kerületi szárazmalmok jövedelmét. 13. Az összes községek »Kikindai kerület« név alatt egy testnek tekintetnek s mint ilyen, saját czímerrel és pecséttel élhetnek. Czímerük: veres paizsban haladó koronás aranyoroszlán, első jobb lábában görbe kardot, baljában üstökénél fogva levágott török főt tartva. Körirata: Sigill des Kaiserl. Königl. privileg. Kikindaer Districts. 14. A kincstári épületek a cs. kir. biztos számára fenntartott házon kívül, méltányos áron a kerületnek engedtetnek át. 15. A végintézkedés és örökösök nélkül elhaltak vagyonából, mely eddigelé a királyi fiscust illette meg, felerészben az összes községek pénztárai, felerészben pedig a kerületi egyházak és a szegények részesülnek. 16. A kerületi lakosság továbbra is megmarad a szerb nemzetnek adományozott vallási szabadalmak élvezetében. 17. Kikinda és Vrányova megerősíttetnek két vásár tartására nyert szabadalmaikban. 18. A kerületi községek fölmentetnek a kamarai tiszttartóságok, főknézek 427és adószedők közvetett vagy közvetlen hatósága alól és alárendeltetnek a kikindai törvényhatóságnak, valamint ez ismét a temesvári tartományi igazgatóságnak rendeltetik alá. A főfelügyeleti jogot a cs. kir. biztos gyakorolja.
Ez a kiváltságlevél egy 20 mértföldnyi földterületet szakított ki a temesvári tartományból, úgy hogy külön térképek is készültek róla.
A mint a küldöttség Bécsbe ment, a tiszavidéki határőrök összegyűltek Nagykikindán s ott egy közigazgatási testületet választottak, melynek élére ideiglenesen Bugarszki Demetert állitották.
Midőn Tiganics György 1774-ben Bécsből visszatért a kiváltságlevéllel, ő lett ideiglenes cs. kir. biztos a kikindai kerületben; de nem sokáig örvendhetett a dicsőségnek, mert a kereskedelmi társaság, melynek ő volt a feje és bírája, 1776-ban csalás és sikkasztás miatt feljelentette a tartományi bíróságnál. A törvényszék ítélete lesújtó volt a nagykikindai szerbek egykori vezérére nézve. Az ítélet szerint Tiganics eltávolíttatik a kereskedelmi társulat elnökségétől és cs. kir. szolgálatra képtelennek nyilváníttatik. Ezenfelül még két évi fogságbüntetést is kapott, melyből 1778-ban kegyelem útján szabadult ki. Ettől kezdve betegen, visszavonulva élt Temesvárott.
A kikindai kerületet 1776-ban avatták fel ünnepélyesen, Veith, ideiglenes cs. kir. biztos jelenlétében, mely alkalommal a népszerű Bugarszky Demetert választották a kerületi tanács főnökévé. Veith utóda Halla Ferencz lett, a kivel azonban a kikindai kerület magistratusa nem tudott megférni. A szerbek németesítő törekvései miatt panaszkodtak; nem tetszett nekik, hogy a kerületi tanácsot a rossz gazdálkodás s a hanyag ügyvitel miatt folyton leczkéztette. A kikindai tanács, szabadalmaikra és kiváltságaikra hivatkozva, nem akart neki engedelmeskedni, a miből azután durva torzsalkodások keletkeztek.
Nagyobb baj volt azonban, hogy a szerbek, mióta a szabadalomlevelet megkapták, nem akartak adót fizetni, minek következtében az adóhátralékok ijesztő módon szaporodtak. A vrányovai nép meg 1777-ben az überlandi földek után járó adók miatt lázadt fel, úgy hogy katonasággal kellett a rendet helyreállítani. Alig verték le a vrányovai lázadást, a kerülethez tartozó községek ismét nyugtalankodni kezdtek. 1777 augusztus 30-án egy kérvényt nyujtottak be a temesvári igazgatósághoz, hogy a kerület székhelye ezentúl ne Nagykikinda, hanem Vrányova legyen. Ennek a kérvénynek azonban nem lett semmi eredménye.
A következő évek az iskolaügyek rendezésével teltek el. A temesvári tartományi igazgatóság kényszerítő rendszabályai mellett végre kezdetét vette az iskolai oktatás a kiváltságos kerületben is. Az 1778. évi jelentések szerint azonban az iskolaügy itt még igen kedvezőtlen viszonyok között volt. Nagykikindán 40 tanköteles gyermek volt, de iskolaépület nem volt. Kiskikindán sem tanító, sem iskolába járó gyermek nem volt. Keresztúron az iskolában sem asztal, sem pad, sem ablak nem volt. Josefován a tanító a saját szobájában tanított, az iskolába járó 17 gyermeket. Mokrinban volt tanító is és iskola is, de az iskolában asztal, ablak és ajtó hiányzott. Karlován hasonló állapotok voltak. Vrányován volt a legkedvezőbb állapot. Itt 18 gyermek járt iskolába, s a tanító a szerb íráson és olvasáson kívül még számolni is tudott; ellenben Tarrason sem iskola, sem tanító, sem tanuló nem volt. Kumánban volt ugyan tanító, de mivel a község nem adta ki illetményeit, hát megszökött. Melenczén csak egy tanuló volt található. Mivel a kerületben még nagyon gyéren volt a római kath. lakosság, a tanköteles gyermekek száma is kevés volt. Katholikus tanító 1778-ban még egy sem volt az egész kikindai kerületben. (Szentkláray Jenő i. m. I. 231–245.).
