Egykorú térképek.
Egykorú térképek.
Minthogy a politikai beosztás többször változott a temesvári ejaletben, rendkívül nehéz e beosztásról világos képet nyerni. Megnehezíti e meghatározást még az a körülmény is, hogy az egykorú térképek rendkívül zavarosak.
A legrégibb térképek egyike a Lazarus-féle földabrosz 1553-ból, a melyen azonban a politikai beosztás teljesen hiányzik. A temesvári ejálet »Campus Maronso« néven van feltűntetve. Megye egy sincs rajta megnevezve. A községek holfekvése is össze-vissza van zavarva; a Duna, Tisza folyása nem déli, hanem délkeleti irányban van feltűntetve.
A térképen a következő helységek fordulnak elő a mai Torontál vármegye területén: a Maros mentén a balparti vidéken: Zeureck (Szőreg), Deski (Deszka, vagyis a mai Deszk), Cenadium (Csanád), Metz (ismeretlen), Sct. Michel (Ős-Csanádtól keletre), S. Péter (Nagyszentpéter), Egres, Zádorlaka (a XVI. században Arad vármegyéhez tartozott). A Tisza mentén, a balparti vidéken Iklod, Zendi, Monostor, Czoka (a mai Csóka), Seregház, Orozlan (Oroszlámos), Zentel (Szentelt város, kun szállás), Galad, Bijld, Itze, Betzeuu (Bessenyő). A Temes mentén a balparti vidéken: Temesvár után a következő sorrendben: Tzona, Temen, Kenetz, Beregza (a mai Berekszó), Tosii, Ketzs, Ipereck, Horgzek (Horogszeg), Czokoua. Itt a Temes egy roppant kiterjedésű tóba (Lacus betzkerek) folyik be, melynek déli szélén vízzel körülvéve áll Betzkerek, mint várerőd. Betzkerek alatt a Temes ismét kifolyik és tovább haladva, Taurinum fölött a Tiszába ömlik.
Sambucus János, a ki e térkép több tévedését tapasztalva, 1571-ben »Ungarie loca praecipua recens emandata atque edita« czímen új magyarországi térképet adott ki, Torontált megnevezi ugyan, de a többi délmagyarországi megyéről nem emlékezik meg. Ő utána rajzolhatta Stier Márton térképét, melyet 1664-ben, Nürnbergben adtak ki.
Sambucusnál is, Stiernél is a Torontaliensis comitatus határos jobbról Szolnok és Bihar vármegyékkel. Alatta comitatus Czon gradiensis terül el Zurck-ig (Szőreg akar lenni). A Marostól délfelé Chonadiensis comitatus van feltűntetve, vagyis a középkori Csanád megye marosontúli része. Azonban az egyes vármegyék határai, noha a térkép színezve van, nincsenek feltűntetve. Csak az előforduló 402folyók és helységek tájékoztatnak bennünket arról, hogy az eltűnt délmagyarországi vármegyék területén vagyunk.
Az innenső marosi oldalon a következő helységek vannak feltűntetve: Zurch (Szőreg), Deski (Deszk), Metz, S. Péter (Nagyszentpéter), Egres, Zádorlaka. A Tisza balpartján lefelé; Zendi, Monster (Kanizsa-monostor), Czoka (Csóka), Orozlán (Oroszlámos), Itze, Betzeu (Bessenyő), Custos focka. Beljebb, a Tiszával egyesült vizek mentén: Aracho (Aracsa), Iperek, Galat, Cziona, Becskerek, a nagy tó mellett.
Cantellio Jakab földrajzi könyveiben Bihar és Szolnok vármegyék széleire helyezi Torontált. Ortelius és Kreckwitz oly térképet készítettek, melyeken Torontál vármegye a Marostól éjszakra, Békés vármegyével határosnak van feltűntetve. E térképkészítők alkalmasint a középkori Csanád vármegyének a Maroson inneni részére akarták Torontál vármegyét helyezni. Mind a mellett a helységek ott találhatók, a hol tényleg fekszenek.
Az egykorú földrajzi munkák is rendkívül hézagos adatokat tartalmaznak a mai Torontál vármegye helyrajzi viszonyaira nézve. Bombardi Mihály topographiai művében (1718.) Torontál határainak keletről a Berettyó folyót, nyugatról Külső-Szolnokot vagy Kunságot, délről Csongrád, éjszakról Szabolcs vármegyét tartja. (Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország Történetéből, I. 12–15.)
Hogy a művelt világ ily homályos ismeretekkel rendelkezett a mai Torontál vármegye területi viszonyaira nézve, azon nem is csodálkozhatunk, mert az 1595–1598. évi hadjáratok óta még az erdélyi hadak sem fordultak meg e területen. 1613 augusztus 13-án a ráczok, a lippai és a borosjenei vitézek még egyszer visszafoglalták Csanádot, s a csanádi béget Báthory Gáborhoz vitték, azonban, úgy látszik, Bethlen Gábor a várat – alkalmasint 1616-ban – visszaadta a törököknek s az övék is maradt a nagy felszabadító háborúig.
