Az első egyházi beosztás.
Az első egyházi beosztás.
Mikor Szent István Ajtonyt legyőzte, a király Marosvárra, Ajtony székhelyére püspökséget rendelt és püspökül mint tudjuk Gellértet hívta meg, ki mint már említve volt, 1030 táján hét Benedek-rendű szerzetes kíséretében Marosvárra jött.
Hogy Gellért püspök térítői működését megkezdhesse, abban állapodtak meg az itt talált görög szerzetesekkel, hogy azok ottani templomukat és monostorukat átadják Gellért püspöknek s a görög szerzetesek viszont az oroszlámosi monostort nyerik kárpótlásul.
Gellért tehát most már akadálytalanul hozzáfoghatott a térítéshez, ebben nagy segítségére voltak a várispánok, elsősorban Csanád vezér, a ki a népet Csanádra rendelte, hol Gellért püspök megkeresztelte és megvendégelte őket. A görög szerzetesek egyháza azonban csakhamar szűknek bizonyulván, Gellért püspök külföldről, leginkább Olaszországból, hozatott mesterembereket és új székesegyházat és püspöki palotát építtetett A székesegyházat a püspök Szent György vértanú tiszteletére ajánlotta fel és a kanonokok számára is építtetett monostort. (Borovszky S. i. m. I. 16–28.) Hosszú évek munkája volt mindez. A végleges megalakulás csak néhány évvel előzte még Szent István halálát. Midőn Gellért püspök egyházmegyéjét elfoglalta, hét főesperességet szervezett s a főesperesi kerületek beosztásánál elfogadta a várszerkezeti beosztást. Az új egyházmegye: Csanád, Temes, Arad, Keve, Sebes és Krassó vármegyékre terjedt ki. E hat megye területére kiterjedőleg szervezte Gellért püspök a hét főesperesi kerületet; Csanád vármegye területét, melyet a Maros különben is két, majdnem egyenlő részre osztott, két főesperesség számára jelölte ki.
A hét főesperesség közül a mai Torontál vármegye területére három főesperesség terjedt ki. A székesegyházi, a temesi és a kevei, később a torontáli főesperesség. Okleveles adatok azonban csak a XIII. század második feléből vannak a főesperességekről.
Az első főesperes, a kiről tudunk, 1216-ban szerepelt, Miklós kanonok, mint a csanádi egyházmegye esperese, de a főesperesség neve, melynek tisztét viselte, az oklevélben nincsen megnevezve. A székesegyházi főesperesekről első ízben 1334-ből, a temesi főesperesekről 1323-ban és a kevei főesperesekről 1288-ban vannak okleveles adataink.
