Keve vármegye területe.
Keve vármegye területe.
Keve vármegye, a mai Torontál és Temes vármegyék déli részén terűlt el. Maga a vármegye székhelye Keve (Kövi, ma Kevevára) Temes vármegyében fekszik ugyan, de a vármegye területének legnagyobb része a mai Torontál vármegye déli részét foglalta el. A vármegyék közül Keve vármegye szenvedett legtöbbet. Pesty Frigyes hosszas kutatásai, a melyeket Csánki Dezső is felhasznált s kiegészített, némi világot vetnek a vármegye területi és birtokviszonyaira. Az eddigi kutatások eredményekép három várat, három várost és 66 helységet ismerünk az egykori Keve vármegyéből. A vármegye közepe táján, ott, a hol most az alibunár–delibláti homokos vidék terül el, a XIV–XV. századokban az ú. n. Maxond kerület, Maxond mező feküdt. E terület azonban teljesen lakatlan volt s rajta ez időből egyetlen falut sem lehet felfedezni. E területről első ízben 1385-ből van okleveles adatunk. Később Zsigmond király a hozzá menekült bolgár herczegnek, Fruzsinnak adományozta. V. László király uralkodása alatt rövid időre Szent-Miklósi Pongrácz Jakab birtokába került. A vármegye déli részén, a Duna 375mentén, három erősség épült. E három erősség közül a legjelentékenyebb, Keve, a király birtokában volt. A másik két erősség, Dombó (Dubovácz) és Tornistya, alkalmasint szintén a király birtokában voltak.
Dombó váráról csupán két adatunk van. Egy 1323-ban kelt oklevél említi a dombói várnagyot s 1437 táján kelt várösszeírásban Haram és Kevi várak között találjuk felsorolva. E szerint királyi vár volt.
Keve. Keve-vára, – mint láttuk – már Imre király uralkodása alatt megvolt. Nagy Lajos 1368 október 13-án, midőn az oláh vajda megfenyítésére indúlt, itt tartózkodott. 1382-ben és 1400-ban kelt oklevelek említik várnagyát. A vár fönntartását 1435-ben Zsigmond király Keve város lakosainak kötelességévé tette. 1439-ben Murad szultán 130.000 főnyi sereggel benyomulván Szerbiába, Vég-Szendrőt körülvette s elfoglalta. A törökök ekkor átkeltek a Dunán s Keve várát ostrom alá fogták. 1445-ben a szörényi bánsághoz tartozott. 1458-ban a ráczok kezébe került, de Mátyás király uralkodása kezdetén ismét visszakerült a magyar király kezébe. Szilágyi Mihály 1459-ben a várat megerősítette s őrséggel rakta meg. Innen indulhatott a szerbiai hadjáratba, melynek folyamán életét veszítette. 1478-ban az országgyűlés elrendelte helyreállítását. 1523 augusztus 6-án II. Lajos király is megfordult Kevén. A vár csak a mohácsi vész után került török kézre.
Tornistye. Az 1437. év körüli összeírás az alvidéki (dunamenti) királyi várak sorában Keve és Nándor-Fehérvár között sorolja fel. E vár a mai Pancsova vidékén feküdt, mint ezt egy 1430-ban kelt oklevél igazolja.
Keve vármegyéhez tartoztak: Akalhát; Thallóczi Frank főispán 1432. évi oklevele említi Keve vármegye akalháti alispánjait. Alakszeg (a mai Bókával és Szárcsával volt határos 1338–1423.) Barladváros; Szeri Pósafi István birtoka, kinek magtalan halála után Mátyás király 1471-ben Ország Mihály nádornak, fiának Lászlónak, továbbá Ország Lőrincznek és Nádasdi Ongor Jánosnak adományozta. 1506-ban Barlad már csak falu, ekkor II. Ulászló király a Gersei Pethőknek adományozta. Báka vagy Borzvatő-Báka (ma Bóka, 1338–1462.), a Berekszói Hagymás családé volt. Bálványos (ma is megvan Temes vármegyében, 1412–1455); 1412-ben még puszta, ekkor Zsigmond király Keve városának adja. Keve városa benépesítette. 1435-ben már népes falu. Batka, eredetileg Bedefalvi Bede birtoka. 1408-ban már a Garaiaké, a kiket Zsigmond király megerősít e helység birtokában. Bécs (a mai Módos és Bóka táján, 1344.). Bél-szék (valószínűleg azonos Alakszeg 1338. évi határjárásában említett Szék faluval), a Papdi család birtoka. Bercse (a mai Bókától délkeletre Istvánvölgy és Iloncz táján fekhetett, 1375–1385), Berénd (tán a mai Baranda helyén, 1451–1460). Beszerménteleke (a mai Torák és Párdány tájára helyezhető). Bolcsinovcz, 1458-ban Horogszegi Szilágyi Mihály kapja adományúl. Bot-teleke, a Csegzei család birtoka, mely család 1347-ben Becsei Töttösnek adta át. Bozyás, 1471-ben az Ország család birtoka, Csorugh, Csői Sáfár család birtoka; e család tagjainak hűtlensége következtében Zsigmond király tőlük elvette s 1405-ben Rőth Lászlónak s testvéreinek adományozta. Denkefalva (Ittebe vidékén feküdt, 1370–1412.); Derma, 1458-ban Szilágyi Mihály nyerte adományul. Dezelincz, eredetileg Sydó Péter és fiainak birtoka, a kiknek hűtlensége következtében a koronára szállván, Mátyás király 1458-ban Szilágyi Mihálynak adományozta. Dobravicza (a Nagybecskerektől délkeletre fekvő Kevedobra, 1425.); Dombó, 1460 szeptember 4-én Szilágyi Mihály itt táborozott, mielőtt Poszasinnál oly végzetes csatát vívott volna a törökökkel. Dragosincz (Dezelincz sorsában osztozott). Duz (Csorugh sorsában osztozott). Fancsal (Tárnokkal volt határos, Torák és Párdány tájára helyezhető, 1400.); Füzegh (Alakszeggel és Bákával volt határos, 1338–1438.), a Thallócziak birtoka. Félegyház, 1405-ben Zsigmond király Rőth Lászlónak adományozta. Gyárfás (1423–1452.); Halász (1432.); Hercsekös; 1456-ban Szilágyi Mihály nyerte adományul. Harumderszk (Ittebe mellett fekhetett, 1319–1412.); Igantő (Alakszeg és Báka határában tűnik fel), 1432-ben a megyei gyűlés székhelye. Ikerhalom (Párdány közelében feküdt, 1419–1455.), a Csáki család birtokában volt. Iloncz (ma is megvan; 1385); Ittebő (ma Alsóittebe és Felsőittebe, 1319–1452.), legrégibb birtokosa a Karthali család, később az Ittebőiek birtokába kerül, ők bírják az egész XV. századon keresztül. Keregd (nemesi névben fordul elő, 1452.); Keve (ma Kevevára, azelőtt Temeskubin). A kevei várszerkezet székhelye, csakhamar népes helység lett. Már IV. László király is megfordult e helyen, hol egy oklevele kelt 1286. évi augusztus 14-én, s egy másik, melyből az évszám hiányzik. 1392-ben 376Keve már civitásnak, vagyis királyi városnak neveztetik. Zsigmond király a város lakosait a vám és a harminczad fizetése alól felmenti, 1412-ben pedig a várossal határos két pusztát új adományként engedi át. 1428-ban minden adózás és szolgálat alól felmenti a város lakosait, kivévén, hogy minden újévben két mázsa viaszt adjanak a királyi kamarának. A város szabadalmait V. László király 1455-ben, Mátyás király pedig 1458-ban megerősítette. 1478-ban a várost és a várat a fenyegető török támadásra való tekintettel, megerősítették. A város fontos hadi és kereskedelmi pont volt. Még II. Ulászló alatt is 300 forintot jövedelmezett. 1510-ben még számos szerb kereskedő tartózkodott a városban, sőt törökök is gyakran megfordultak Köviben. Királytava (Ittebő táján, 1370–1412.), a Maczedóniai család birtoka. Kovaszdincz, 1458-ban Horogszegi Szilágyi Mihály nyerte adományul. Konak (ma Kanak), 1452-ben Kerekdi András birtoka. Maxond (a Maxond kerületben), e helységről már két, 1390–91. években kelt oklevél is megemlékezik. Hunyadi László és Mátyás beszterczei grófok 1456. évi levele szerint, melyben a helységet nagybátyjuknak, Szilágyi Mihálynak, adományozták, Keve vármegyéhez tartozott. Modor (Madus, Mados, ma is megvan, 1332–1371.). Molvicza, 1458-ban Szilágyi Mihály nyerte adományul. Olnos (1432-ben kelt oklevélben fordul elő, a Duna partján feküdt). Pancsaly (a mai Pancsova). 1433-ban már városi jelleggel bírt. Papi-Szent-Péter (Párdány, Fény, Torák vidékén tűnik fel, 1400). Perjes (Ittebe vidékén feküdt, 1370–1412.), a Maczedóniai család birtoka volt. Petre (1399–1408, a Garaiak nyerték adományul. Pitrold (Ujfaluval – a mai Révaújfaluval – volt határos), 1364-ben Révai Miklós birtoka. Pordány (ma Párdány, 1400–1455.), a Csákiak birtoka. Protoszincz, a Szeri Pósafi családé, melynek magvaszakadtával Mátyás király 1471-ben Ország Mihálynak és Nádasdi Ongor Jánosnak adományozta. Rejd (a mai Bóka közelében, 1402), Hagymás Miklós birtoka. Salamon-Szegye (Bóka közelében feküdt, 1338–1452). Sély (1332–1456). Szent-György, (a mai Bégaszentgyörgy, 1319–1452), előbb a Karthali, majd az Ittebői család birtoka. Szent-György (1389–1471), Széchényi Kónya bán fiai, Frank és Simon birtoka, kik 1389-ben Zsigmond királynak adják cserébe. Később a Szeri Pósafi család birtokába került, e család magvaszakadtával Mátyás király 1471-ben Országh Mihály nádornak és rokonainak adományozta. Szent-György III. (Igantő helység szomszédságában, 1347.), a Csegzeiek a velük rokon Becsei Töttösnek adták át. Szkronovecz (Keve város szomszédságában, 1412–1440.), Zsigmond király Keve városának adományozta. Szőkefalva (Ittebe vidékén fekhetett, 1370.). Szőllős (Alibunár és Iloncz között, 1456.), Szilágyi Mihály birtoka volt. Tárnok (a mai Nagytárnok és Kistárnok, 1332–1401.), a Csáki család birtoka. Teleki (Feltelek, tán a mai Ótelek; 1452.), Tó-Szent-György (lásd Szent-György III.); Tótfalu (Párdány és Nagytárnok vidékén fekhetett, 1400.), Udvarnok (a mai Törzsudvarnok, 1319–1452.), 1319-ben Karthali Tamás nyerte adományul, később az Ittebői család bírta 1452-ig, a XV. század második felében elpusztult, 1508-ban már puszta. Ujfalu (ma Révaújfalu), 1364-ben a Révaiak birtoka. Urhida (Tárnok, a mai Nagytárnok és Kistárnok szomszédságában), 1401-ben Zsigmond király Csáki Miklós temesi főispánnak és testvérének, György, visegrádi várnagynak újból adományozza. Varsány (a mai Bóka határában, 1338–1452.); Veresegyház (Párdány, Fény, Torák vidékén tűnik fel, 1400.). Vidaegyház (Módos és Ittebe között feküdt), 1319-ben Róbert Károly király Karthali Tamás, ilyédi várnagynak és testvérének Ethelének adományozta. 1367-ben a helységet, mely időközben lakatlanná vált, Nagy Lajos király Maczedóniai Dancs Péternek és Jánosnak adományozta. Ez ellen az Ittebői család tiltakozást jelentett be. Az ekként támadt pert Garai Miklós nádor fejezte be, a ki a helységet 1412-ben az Ittebőieknek ítélte oda. (Csánki D. i. m. II. 114–123.).
Keve vármegye azonban nem érte meg a mohácsi vészt. A XV. század közepétől kezdve az évről-évre ismétlődő török betörések közepette a vármegye nagyon elnéptelenedett, a szerbek legnagyobb része is elköltözködött innen s a Csepel-szigeten telepedett le. Bár Keve vára túlélte a mohácsi vészt is, a XV. század második felétől kezdve már nem volt megyeszékhely többé. Mikor szűnt meg végleg Keve vármegye, mint törvényhatóság, nem állapítható meg pontosan. Főispánjainak névsora Thallóczi Frankkal záródik (1439.); Bonfin sem sorolja fel az ország vármegyéi között, holott Torontált és Temest is megnevezi. Annyi kétségtelen, hogy Keve vármegye, mint törvényhatóság, még 1498 előtt megszűnt.
1. A kiszombori restaurált árpádkori templom. – 2. Az egresi apátság alapfalai. – 3. A szőregi apátság maradványai.
I. Ferdinánd.
(Az Orsz. Képtárból.)
Izabella.
(Az Orsz. Képtárból.)
379Az 1498. évi országgyűlés XVI. törvényczikke, mely az ország védelméről intézkedik, Keve vármegyét már nem sorolja fel, ép úgy nincs megnevezve az 1552. évi országgyűlés XXII. törvényczikkében sem, mely az ország azon részeit határozza meg, a melyekben Szopolyai János király adományai érvényesek. Idővel még a neve is feledésbe ment, úgy hogy 1715-ben, midőn a rendek a királytól azt a biztatást kapták, hogy Csanád, Békés, Torontál, Szörény stb. vármegyék az országhoz vissza fognak csatoltatni, Keve vármegyéről nincs szó. Sőt történet- és földrajzi íróink, elkezdve Istvánffy Miklós államférfitől s történetírótól († 1615.) Lehoczky Andrásig, szintén nem voltak tisztában Keve vármegye holfekvésére nézve. Főleg ennek tulajdonitható, hogy a vármegye visszaállítása nem történt meg. Midőn 1779-ben Temes és Torontál vármegyék történeti joga feléledt, a régi Keve vármegyének egész területe már évtizedekkel azelőtt katonai uralom alatt állott. (Pesty Frigyes: Az Eltünt Régi Vármegyék, I. 369–410.) Az egykori Keve vármegye területe csak a határőrvidék feloszlása után került vissza Magyarországhoz.
