Szent Gellér Csanádon.
Szent Gellér Csanádon.
A mint Maros vára s Ajtony tartománya visszakerült Szent István uralma alá, első gondja volt, hogy e területen püspökséget állítson föl. E püspökségre Szent István király a velenczei születétsű olasz Gellértet nevezte ki, az 1028–1030 közötti években.
Gellért püspök, kinevezése után hét benedekrendű szerzetessel Kalocsán az érsek előtt megjelent. Valószínüleg itt várakozott rájuk Csanád ispán s szekérre ültetve őket, megindultak Révkanizsa felé; itt átkelvén a Tiszán, Csanád ispán Oroszlámosra vitte a püspököt, a hol megmutatta neki az épülőfélben levő monostort, melyet az Ajtony fölött kivívott győzelmének emlékére alapított; miután 342Gellért a monostort felszentelte, Maros városába utaztak. Nagy gondot okozott itt Csanád ispánnak, hogy hová szállásolja el a püspököt és papjait; végre abban állapodtak meg, hogy a görög-keleti szerzeteseket áttelepítik Oroszlámosra, monostorukat pedig a püspök és papjai foglalják el. Ennek megtörténte után Gellért nyomban hozzáfogott a térítés nagy munkájához s egyházmegyéje szervezéséhez.
A görög szerzetesek egyháza egy húsz méter hosszú templom volt. Alapjait 1868-ban találták meg. (Borovszky i. h. I. 21. l.)
Az egyházmegye szervezése után a püspök főtörekvését arra fordította, hogy lelkész-szolgálatra alkalmas tanítványokat neveljen. Iskolát alapított tehát, melynek vezetését Valter mesterre bízta, majd hozzáfogott a székesegyházépítéséhez is, melynek köveit a sószállító hajók Erdélyből és a szanaszét heverő római korbeli épületmaradványokból hozták le a Maroson Csanádra. Ezen áldásos tevékenységben csakhamar megakasztották a Szent István halálát követő belzavarok, melyeknek ő is áldozatul esett.
