Csanád vezér.
Csanád vezér.
Az Ajtony elleni harcz vezére Csanád volt, ki úgy látszik, előbb a Gyula híve volt, de Gyula leveretése után Ajtonyhoz menekült; itt azonban nem volt maradása, mert – Anonymus elbeszélése szerint – István király rokona volt és a pogány vezér udvarában sokan áskálódtak ellene. Így pártolt azután István királyhoz s egyenesen Esztergomba ment, a hol felvette a keresztséget. István szívesen fogadta és hogy hűségét kipróbálja, őt tette meg az Ajtony elleni hadjárat vezérének.
A királyi sereg Csanád vezérlete alatt Rév-Kanizsánál átkelt a Tiszán s Maros vára felé vette útját. Ajtony azonban már készen várta s útjában feltartóztatva, megtámadta Csanád seregét. Ez nem bírva a túlerővel, heves küzdelem után visszavonult a kökényéri bokrokig, Szőregig és a Tiszáig, Kanizsa alá, míg maga Csanád egy halomnál állapodott meg, melyet később Oroszlámosnak neveztek. Ajtony a maga seregét a nagyőszi síkon vonta össze.
A Szent Gellért életiratában ránk maradt hagyomány szerint Csanád vezér a beállott éjszakán Szent György vértanúhoz fordult buzgó imádsággal, fogadást téve, hogy ha ellenségén győzelmet arat, ez ájtatoskodása helyén tiszteletére monostort épít. Ima közben elnyomta az álom s álmában egy oroszlán jelent meg, mely arra unszolta, hogy azonnal támadja meg Ajtonyt s győzni fog fölötte. Álmából felriadva, összehívta kapitányait s meg sem várva a reggelt, támadást vezényelt. Ajtony hadai a nagyőszi mezőn pihentek, midőn Csanád katonái az éj leple alatt szinte észrevétlenül körülfogták. Véres tusa keletkezett, az álmukból felriadt katonák fejüket veszítve, egymásra rontottak, s a nagy mészárlásban maga Ajtony is elesett, seregének megmaradt romja pedig meghódolt Csanád vezér előtt.
A győzelem után Csanád vezér Maros várába vonult, hova a csatában elesett harczosok holttesteit szállíttatta, Ajtony levágott fejét pedig István királyhoz küldte, a ki a győzelem hírére Csanád vezért gazdagon megajándékozta, s meghagyta, hogy Maros várát ezentúl Csanád városának nevezzék, Csanád vezért pedig az újonnan szervezett csanádi várszerkezet ispánjává tette. (Borovszky Samu: Csanád vármegye Története, I. 10–15. Millenn. Tört. I. 277.)
