Kunok.
Kunok.
A Kötöny vezérlete alatt 1239-ben bebocsátást kérő kunokat IV. Béla a Tisza mindkét partján, a Temes és a Maros mentében, többek között a csanádi egyházmegyében is igyekezett letelepíteni. Ez azonban számtalan viszálynak lett a magva a magyarok és a kunok között. 1240-ben a király akként igyekezett a bajokon segíteni, hogy a kunokat az egyes megyékbe szétosztatta.
A kunokkal való ellentétek akkor törtek ki nyilt harczokban, mikor a tatárok már Pest alatt jártak; a magyarok a kunokat okolták a tatár veszedelemért, a tatárok betörésének hírére mindenfelől egybesereglettek, a kunok ellen fordultak, s Kötönyt, a kunok fejedelmét agyonverték. Ekkorára a kunok is fegyverkeztek, 345s harczrakészen Pest felé tartottak. A nép értesülvén Kötöny meggyilkoltatásáról, a gyűlölt kunok ellen fordult. A kunok ekkor megtámadták Bölcs csanádi püspök seregét is, a ki egyházmegyéjéből sok nemes emberrel, asszonynyal és gyermekkel Pest felé tartott, hogy a nemesek családtagjait biztonságba helyezve, a király seregéhez csatlakozzék. Bölcs püspök szekéren követte a sereget, mikor a kunok megtámadták. Emberei gyorsan elhajtottak vele, de serege nem tudott ellentállni s mind egy szálig odaveszett.
