A tatárjárás.
A tatárjárás.
A sajómezei csatában (1241 április 11.) a magyar sereg teljesen megsemmisült. Ugyanaznap vette be a tatárok legdélibb balszárnya Nagyszebent. Ez a had Büdzsik alatt április vége felé már Magyarországon volt. (Pauler i. m. II. 215.) Büdzsik hada Csanádot bevette s a nagyrészt faházakból álló várost fölgyujtotta. E közben Kádán hada is a Maros felé közeledett s miután Tamáshidát elpusztította, Kaszapereg táján egyesült Büdzsik hadával.
A tatárok innen a Maros felé vonultak s Egres alatt akartak átkelni a folyón. Az egresi monostorban, mely várszerűleg volt megerősítve, a környékbeli várkatonaság s számos nemes család vonta meg magát. A tatárok azonban, mivel a peregiek útközben rájuk támadtak, előbb ezekkel akartak végezni s csak azután vonultak Egres alá. A monostor gyenge falai nem sokáig állottak ellen a tatárok ostromgépeinek. A bennszorultak megadták magukat. A tatárok az ottlevők legnagyobb részét leölték, csak néhány szerzetest engedtek eltávozni s néhány úri nőt és szép leányt tettek rabszolgájukká. (Pauler Gyula II. 218. Borovszky I. 65.)
1241 nyarán a mai Torontál vármegyének már az egész területe elpusztult. A tatárok a falvakat és városokat felégették és a nép nagyobb részét leölték. A ki menekülni tudott, az az erdélyi rengetegekbe húzódott. 1242 február havában, Ogatáj khán halálának hírére, a tatárok megkezdték a visszavonulást; egy részük Erdély felé vette útját.
A mint a tatárok elhagyták az országot, IV. Béla király is visszatért a tengermellékről s hozzáfogott az elpusztított ország helyreállításához. A megmenekültek is lassanként visszatértek. Csanád püspöki székhely ismét felépült, az egresi apátságot a cziszterczita-rend saját költségén helyreállította s a szerzetesek, a kiket a vész megkímélt, ismét visszatértek. A Csanád nemzetségből Kelemenös bán fia, Pongrácz ispán fáradozott elpusztított birtokainak helyreállításán. Kérelmére IV. Béla király 1247-ben határjárást rendelt el összes birtokain.
