III. Béla.
III. Béla.
III. Béla király uralkodása alatt telepedett le hazánkban a cziszterczita-rend. Béla király meghívására közvetetlenül Pontignyból 12 szerzetes jött be, a kiknek részére alapította 1179-ben az egresi monostort, mely jelentékeny szerepet játszott az egész középkoron át. (Borovszky Samu i. m. I. 51.)
III. Béla király halála után a trón Imrére szállott, a kinek azonban testvérével, Endrével gyűlt meg a baja, a ki az atyjától öröklött kincseket arra használta fel, hogy híveket toborozzon és az uralmat megszerezze magának.
Az 1223–26. években nagymérvű marhavész pusztított országszerte, e csapás keletről, Görögországból csapott át Magyarországba és legelőbb is a mai Torontál vármegye marhaállományát pusztította.
Az ország zavarteljes helyzetén s a királyi kincstár állapotán Béla trónörökös erélyes rendszabályok alkalmazásával igyekezett javítani. Béla még 1226-ban átvette Magyarország keleti, a Tisza balpartjától Erdélyig terjedő részének kormányát, mely területhez a mai Torontál vármegye is tartozott. Mindenekelőtt kérlelhetlen szigorúsággal követelte vissza az atyja által elidegenített várbirtokokat.
Az elsők közé tartozott Csák Miklós, Ugrin esztergomi érsek testvére, a kivel szemben erélyesen lépett fel, s a ki azalatt, míg Csanád vármegye főispánja volt, (1222–24.) tömérdek birtokot szerzett össze a mai Torontál vármegye területén. Béla trónörökös rendeletére 1230-ban visszavették tőle Bessenyő, Pony, Jenő, Telki, Csenej és Szanád falvakat.
