II. Géza.
II. Géza.
II. Géza király uralkodása (1141–1162.) kezdetén, mialatt Belos nádor, a király nagybátyja vitte a kormányt, a vármegyék száma elérte a 72-őt. Ekkor alakult Kevétől és Csanádtól keletre, részben a mai Torontál vármegye területén, a Temes és a Krassó mentén Temes vármegye. (Pauler Gyula i. m. I. 250.) Az új vármegyék szervezése a hadierő fejlesztésével függött össze, melyre Belos nádor nagy súlyt helyezett, de szükség is volt erre a Manuel hódító tervei miatt. Mialatt Géza király 1152 nyarán a vármegyei hadakkal Oroszországban harczolt, Manuel görög császár a Szerémségbe tört; vele volt a trónkövetelő Borisz, Kálmán király elűzött nejének fattyúgyermeke is. Manuel javában pusztította a Szerémséget, midőn híre jött, hogy Géza király és Belos nagy sereggel közelednek. E hírre Manuel gyorsan átküldte podgyász-szekereit a Száván, maga pedig a Szerémségben maradt.
Belos hada, mely mintegy előcsapata volt a magyar seregnek, a mai Torontál vármegyén keresztül vonulva, Haramnál átkelt a Dunán, hogy Manuelt oldalról fenyegesse s visszavonulási útját elvágja. Mikor Manuel megtudta, hogy csak Belos hadával áll szemközt, egész hadával ellene vonult, mire Belos gyorsan átkelt a Dunán, Manuel pedig Barancsnál a Duna jobbpartján tábort ütött. A barancsi táborból Boriszt, a trónkövetelőt nagyobb haddal átküldte a Dunán; Borisz hadaival bekóborolta a Temes folyó vidékét. Három magyar zászlóalj útját akarta állani, de ő ezeket visszaverte és gazdag zsákmánynyal tért vissza a Temes mentén rögtönzött táborba.
344Ekkorára azonban Géza király is megérkezett hadával s nyomban Borisz ellen indult. Borisz értesülvén a királyi sereg közeledtéről, a Duna felé vonult vissza. II. Géza azonban mindenütt a nyomában volt s Borisz csak nagy veszteségek árán tudott az éj folyamán átjutni a Dunán. II. Géza király nemsokára rá fegyverszünetet ajánlott fel, melyet Manuel elfogadván, visszatért Konstantinápolyba. (Pauler Gyula I. 283–84.) II. Géza 115-ben ismét hadat vezetett a vármegyén át s ezúttal Barancs ellen intézett támadást, majd onnan Belgrád felé vonult vissza.
Habár II. Géza halála után (1162.), fiát, II. Istvánt tekintette a nemzet legnagyobb része a trón örökösének, mindamellett csakhamar vetélytársa akadt Géza két testvére személyében. A trónküzdelmek közepette több ízben látott el átvonuló hadakat a vármegye területe s csak III. Béla király uralkodása alatt (1173–1196.) élvezte ismét a nép a béke áldásait.
