Savoyai Jenő névnapját és 43-ik születésnapját ünnepelte éppen, mikor Temesvárt és annak tartomány „Károly császár számára” birtokba vette. A vár elfoglalásáról tüzetes jelentéseket küldve az udvarnak, első gondja volt, hogy Temesvárt és a temesi tartományt, a „császár számára oly hasznossá tegye, a mennyire csak lehetséges”. E végből már a bevonulás napján oly férfiú után nézett tábornokai karában, kire „az új foglalású területen nemcsak a tartomány őrizetére kirendelt hadtest főparancsnokságát, de a polgári és politikai kormányzatot is bízni lehetett s kiben meg volt a képesség, hogy az uralkodóház érdekeit és a lakosság jólétét egyaránt előmozdítani tudja.
Választása gróf Mercy Claudius Florimund lovassági tábornokra esett. Mercy kiváló kegyben állt mind a császárnál, mind magánál a herczegnél. Ötvenéves, rövidlátó, köszvényes ember volt, mikor Savoyai Jenőtől a felelősségterhes, nagyfontosságú kormányzói megbízást elfogadta.
A temesvári táborban értesült a herczeg a ritka kitüntetésről, melyben őt XI. Kelemen pápa az egész kereszténység hálája fejében részesíté. A pápa Rasponi cavaliere követtel magasztaló brevét küldött neki, megbízván egyszersmind a követet, hogy az egyház fejének megtisztelő ajándékait kézbesítse a herczegnek: egy drágagyöngyökkel és a Szentlélek képével hímzett hermelines hadvezéri piros kalapot és egy ezüstmarkolatú díszkardot, melyen a pápai czímer dombormű vésete volt.
Jenő herczeg, ki már aug. 25-én érkezett a temesvári táborba, csak nov. 2-án hagyta el Temesvárt. Tehát két hónapon túl foglalta le őt itten kötelessége. Okt. 26-án köszönte meg „ex castris ad Temesvarini (így) positis” Kelemen pápának az ajándékot. Utasításokat hagyván Mercynek a csapatok téli elszállásolása és a hadműveletek folytatására nézve, nov. 2-án a portugáli herceg kíséretében Bécsbe utazott. Nov. 6-án már Budán volt. Onnan Győrre indult, hogy megfelelő 62hadi ünnepségek közepette, a visszafoglalt Temesvár főpásztorának, gróf Nádasdy László csanádi püspöknek és győri kanonoknak kezeiből vehesse át a pápai jelvényeket. Azonban Nádasdy, az „udvarias, kellemes, jókedvű öreg úr” – a mint őt Lady Montagne nevezi, – nem fogadta el a felhívást, állítólag azért, mert Győr nem az ő egyházmegyéjéhez tartozott. És így nov. 8-án, az ünnepélyes átadásnál, a mi a győzelmes herczeget Győrre kísérő magyar bandériumok jelenlétében a székesegyházban ment végbe, Kondor apát működött közre. Savoyai Jenő másnap délben Bécsbe érkezett és azonnal kihallgatásra ment a császárhoz s az özvegy császárnéhoz, szóval is jelentést téve a temesvári eseményekről. November 19-én a császárné névnapján, gróf Althan Mihály főistállómester Jenő herczeg tiszteletére nagyszerű lakomát adott, melyen a portugáli herczeg is résztvett, számos főúrral együtt. A portugáli herczeg nem győzte eléggé csodálni a süteményféléket, melyek Savoyai Jenő temesvári győzelmének főbb eseményeit: Temesvár ostromát, a török fölmentő sereg visszaverését, a Nagypalánk városrész vívását s a vár megvételét tüntették fel.
Ugyanazon a napon Szegeden is megünnepelték Temesvár visszafoglalását. Nádasdy László, csanádi püspök, leutazott székhelyére, Szegedre és szintén nov. 19-én, Erzsébet napján „a királyi ház iránti hódolata jeléül, de meg azért is, mert a csanádi püspökség Savoyai Jenő herczeg temesvári dicsőséges hadjárata következtében a több, mint 980 (?) várost, mezővárost és falut magában foglaló Temesi Bánsággal megnagyobbodott, a szegedi helyőrségi templomban ünnepélyes hálaadó istenitiszteletet tartott, katonazene kísérete mellett. A püspök délben fényes lakomát adott gróf Herberstein Ernő tábornok és szegedi várparancsnok tiszteletére, melyen a Szegeden állomásozó Baden-Durlach és Starhemberg ezredek tisztikara is résztvett. Az ezredek egy része jelen volt Temesvár ostrománál!