Adana tábornok
Adana tábornok
Losonczy távozásával Temesvár helyzete nyomban rosszra fordult. Kosár Benedek és Dely Ferencz helyettes parancsnokok nem fizették rendesen a külföldi zsoldosok hópénzét. Ennek az lett a következménye, hogy a várőrség nemcsak nem tartott katonai fegyelmet, a mihez Losonczy alatt szokva volt, de erőszakosságokra is vetemedett s a lakosságot rabolni kezdte, úgy hogy Temesvár körül tíz mértföldnyi kerületben nem maradt község, melyet ki ne fosztott volna. Castaldo, ki csak nehány héttel előbb (decz. 17-én) gyilkoltatta meg Martinuzzi bíborost, hogy a rendetlenségeknek végére járjon és gondosságát a király előtt feltűntesse, könyörögve fordult Ferdinandhoz: térítené vissza Losonczyt főispáni székére, de nevezzen ki melléje alkalmas társparancsnokot is, mért – úgymond – Losonczy inkább használható nyílt csatában, mint várharczban. Kétszínű játék volt ez Castaldo részéről; mert mialatt a királynak Losonczyt ajánlgatta, alattomban Aldanával tárgyalt a temesi főispánság elfogadása iránt. Mikor pedig híre ment, hogy a törökök máris készülnek visszatérni Temesvárra és a tavaszszal a szultán személyesen fogja a hadjáratot vezetni, Castaldo menten megragadta az alkalmat, hogy fajrokonát, Aldanát, Temesvár és az Alvidék védelmével ideiglenesen megbízza. Ideiglenes intézkedésének jóváhagyására úgylátszik a királyt is rábírta; mert Ferdinánd utasította Aldanát, hogy Temesvárt és Lippát lássa el élelmiszerrel és a lippai ágyúöntő műhelyben öntesse újjá a megrepedt várlövegeket.
Temesvár védőműveinek kijavításához azonban, a mit a király szintén többször sürgetett, még márcz. közepén sem fogott hozzá Aldana, sőt a várőrség fegyelmét sem tudta fenntartani, mert a huszárok és hajduk, kik a zsold elmaradása miatt amúgy is elégedetlenek voltak, már arra készültek, hogy a várat elhagyják. Nem is a folyton Lippán tartózkodó Aldanának, hanem a két magyar helyettes várnagynak, Kosár Benedeknek és Dely Ferencznek kérelmére határozták el magukat a maradásra. Aldana tehát Losonczy távozása óta mitsem tett Temesvár biztosításáért, márcz. végén pedig elutazott Váradra, kijelentvén Castaldónak, hogy addig nem megy Temesvárra, míg az erődítmények kiépítése be nincs fejezve s míg a tábornok még 600 spanyol gyalogost nem küld.
A fenyegető veszélylyel szemben Castaldo április első napjaiban Diego Velez de Mendoza kapitányt csapatával Temesvárra rendelte. S csak miután a király a pozsonyi országgyűlésről 2500 aranyat küldött a vár megerősítésére, ment vissza Aldana elhagyott állására és ápr. 14-ig dolgoztatott valamit az erődítményeken. Ekkor azonban beszüntette a munkálatokat, mert irigy felháborodással hallotta, hogy a király Castaldót a gyulai várjavak visszaszerzéseért megdícsérte és élethossziglan 2000 forintot utalványozott neki.*
U. o. id. m. 78–79. ll.
Ilyen körülmények között volt Temesvár, midőn a török seregek 1552. évi ápr. hóban mindenünnen a magyar hadszínhelyre megindultak. Horom és Krusevácz váraknál már márcz. elején kezdték összehordani török hajók a Dunán építendő hídhoz való faanyagot. Ezenkívül temérdek eleséget halmoztak fel a Duna jobbparti helységekben. Maga a moldvai oláh vajda 70.000 köböl búzával járult a szultán hadi készületeihez. A márcz. végéig elhúzódott országgyűlésen erősen hangoztatták a rendek azt az óhajukat, hogy Temesvárt, az Alvidék védőbástyáját, mindenáron meg kell védeni a törökök ellen. Hálás magasztalásokkal halmozták el Losonczyt és mind a haditanács, mind a bécsi királyi tanácsosok ismét csak Losonczyt óhajtották a temesi főispánságra. Ígérték neki, hogy jól fel fogják 38szerelni Temesvárt, sőt azzal is kecsegtették, hogy arra az esetre, ha a török megszállás veszélyessé válnék, maga a király, vagy a fia, Miksa főherczeg, személyesen fog hadakat vezetni Temesvár fölmentésére.
Losonczy felesége, a híven szerető Pekry Anna, hevesen ellenezte férjének visszatérését a veszedelmes temesvári állásra. Maga Losonczy azonképpen aggodalommal fogadta a felajánlott ígéreteket és nem bízott a kormányban, hogy őt erélyesen támogatni fogja. „A ki Temesvárba zárkózik – mondá, – az meghalni megy oda.” Erre Ferdinánd rákényszerítette Losonczyt a temesi főispánság elfogadására. A büszke főúr, a számos jeles őssel dicsekvő Losonczy-család utólsó férfisarja, akkor már fiörököst nem remélvén, családja magvaszakadása esetére két leányának, Anna és Fruzsinának fiúsításával akarta nevét a kihalástól megmenteni. S minthogy a király kegyét csak úgy remélhette, ha a felség, óhaját teljesítendi, végre sok habozás után rászánta magát, hogy a temesi főispánságot újra elfogadja. 1552 márcz. 30-án nevezte ki Ferdinánd temesi főispánná s az alsó részek főkapitányává. Báthory Endre erdélyi vajda lett. Ápr. 9-én értesítette Ferdinánd Castaldót is a kinevezésről, kinek álnok lelke meg nem állhatta, hogy Losonczyt a király előtt ismét meg ne gyanusítsa, „erőszakoskodónak” és „fosztogatónak” bélyegezvén őt.*
Czímer: id. m. 85. 1.
