A török visszaverése
A török visszaverése
Október 16-án 6000 török és szerb lovasnak és gyalogosnak hajnali órákban általános hadi riadóval kellett volna betörnie a városba. A vállalatról értesült Losonczy készen várta a támadást. A külváros házai közé elrejtett spanyol lovasság és gyalogság erős puskatűzzel fogadta a támadókat, Losonczy pedig lovas csapatokkal tört rájuk. A kitörést a vár lövegeinek erős tüze hathatósan támogatta. Alig egy órai küzdelem után a törökök kénytelenek voltak visszavonulni. Okt. 17-én azután maga a beglerbég vonult a vár alá. Felhívta Losonczyt a vár átadására és a szultán nevében magas állást ajánlott fel neki. Losonczy másnap hazafias szellemű levélben utasította vissza a beglerbég felhívását. „Hazája és a kereszténység dicsőségeért – úgymond – vére ontásával fog harczolni és a meddig él, hűségesen fogja szolgálni a hazát és a kereszténységet.”
Erre a beglerbég okt. 18-án reggel teljesen körülzárta a várost és megkezdte Temesvár ostromát. A leégetett Nagypalánkban vívóárkokat és löveggátonyokat hányatott és a Kispalánkot is megszállotta. Losonczy, Aldana és a hajdúk alvezére Dombay Mihály, nappal és éjjel ki-kitörtek a várból, elriasztották a sánczoktól a török őrséget és munkásokat, sőt néhányszor marhát is hajtottak a török táborból a várba. Tiz napig tartott Temesvár körülzárolása. Ezalatt a várbeliek kirohanásai napról-napra ismétlődtek. Egyszerre meglepő fordulat következett be. A beglerbég egész váratlanul október 27-én fölkerekedett táborával és elvonult Temesvár alól. Az ostrom hirtelen félbenmaradásának az volt az oka, hogy a törökök élelmi készlete már fogytán volt s a beglerbég zsoldos csapatai csak okt. közepéig lévén kötelesek táborozni, zúgolódni kezdtek és a többi csapatok is téli szállásokra kívánkoztak. Az is hatással volt a török fővezér elhatározására, hogy hírül vette, miszerint Báthory Endre a tiszai vármegyék hadaival, Castaldo és Nádasdy Tamás pedig az összevont erdélyi csapatokkal Temesvár fölmentésére készülnek. Jobbnak látta tehát ezúttal felhagyni az ostrommal. Az ostrom alatt 256 lövést tett a török faltörő ágyúiból a vár ellen, a tábori ágyúk lövéseit nem lehetett megszámlálni. A várharczban mintegy 5000 török pusztult el, míg a várőrség közül csupán 15 ember esett el.*
Czímer: id. m. 46–57. ll.
A törökök elvonulása után Losonczy megpróbálkozott még Becse és Becskerek visszaszerzésével, de siker nélkül. Decz. 15-én Temesvárra gyűlésbe hívta Temes és a szomszédos vármegyék nemességét, meg a szerb nép főnökeit, hogy velük Temesvár élelemmel való ellátásáról és az erődítményeken ejtett romlások helyreállításáról tanácskozzék. A gyűlés készséggel ajánlotta meg a kért segedelmet és a szerbek is, miután Losonczy őket javaik visszaadásával a király, hűségére térítette, kijelentették, hogy a várőrségnek szükséges terményeket megadják, a miknek beszállítására kellő fedezettel Cserepovics Miklóst rendelték ki.
