A török alkudozásai
A török alkudozásai
Érzékeny vesztesége ellenére Ahmed nem szünt meg a vár lövetésével. Jún. 29-től júl. 6-áig nyolcz napon keresztül romboltatta a védőműveket. Közben a rohamok is megújultak, melyeket azonban a várbeliek mindannyiszor derekasan visszavertek. A júl. 6-iki roham után egyezkedésre hívta fel a basa Losonczyt. Feltételül tűzte: ha a János király által fizetett adót a szultánnak ezentúl is pontosan megküldik, felhágy az ostrommal és elvonul Temesvár alól. Losonczy nem hitt Ahmed őszinteségében és visszautasította a küldöttséget. Rendületlenül ragaszkodott elhatározásához, hogy vagy megvédi a várat, vagy romjai alá temetkezik. Az alkudozások fegyverszünetét felhasználva, szorongatott helyzetében Castaldotól kért ismét segélyhadakat és lőport. Ennek a várba szállításával Aldanát bízta meg Castaldo. Aldana azonban Losonczy iránti gyűlölködésből még se kísérlette a rendelet végrehajtását, hanem lefoglalta a Temesvárra szánt lőszerszállítmányt Lippa számára, a tartalékcsapatból pedig egyetlen embert sem engedett át Losonczynak. Az ostrom harmadik hetében Losonczy már látta, hogy senkitől sem várhat semmit s minden reményét csak önmagába kell helyeznie. Ámde a vár helyzete ekkor már tarthatatlanná lett. Több jeles tiszt elesett, a zsoldosok hópénzét Losonczynak a sajátjából kellett fizetnie és az élelem s lőszer is fogytán volt.
Még csak férfias lelkű nejében, Pekry Annában és Varkócs Tamás bihari főispánban, hű barátjában bízott. Leveleket írt hozzájuk és uradalmi tiszttartóihoz, hogy családi kincseit és ősi birtokait zálogba vessék, a szerzett pénzen fogadjanak zsoldosokat és juttassák azokat eleséggel és lőszerekkel minél előbb a várba. A leveleket megpecsételt végrendeletével együtt iródeákja, Földvári István, török ruhában és a szerb nyelv segítségével vitte ki a várból. Sikerült neki átszökni a török táboron és a leveleket kézbesíteni. Pekry Anna, ki a temesvári ostrom idején pankotai kastélyában tartózkodott, teljesítette ura kívánságát. Gyűjtött hadakat, elzálogosította birtokait és a pénzt a katonákkal együtt be akarta küldeni a várba, de útközben a csatangoló törökök szétverték a magyar csapatot, mely kénytelen volt nagy veszteséggel visszatérni Lippára.
A júliusi forróság alatt a várat környező Temes, annak mellékágai és a mocsarak annyira leapadtak, hogy az ellenség nagyobb nehézség nélkül átlábalhatott rajtuk. Ez által a vár sokat veszített védőképességéből. Ahmed tehát most már a vízitorony elfoglalására irányozta főtörekvését, hogy a vár és város összeköttetését megszakítsa. A közeli erdőkben fát és rőzsét vágatott s töltéseket készíttetett a vizeken keresztül, a réstörő ágyúkat pedig a vízitoronynyal szemben állítá fel. A csekély távolságból intézett heves ágyúzás iszonyú rombolást vitt véghez nemcsak a vízitornyon, de a többi védőműveken is. Leghevesebb és legvéresebb volt a törökök júl. 12-ki hajnali rohama, mikor 2000 török ijesztő harczi ordítással tört be a kispalánki sánczokba s a meglepett spanyolokat kiűzte onnan. A janicsárok tömör oszlopokban nyomultak a város falaira, a keleti várkapura és a vízitorony védőműveire. Mindkét fél részéről teljes erőfeszítéssel folyt ugyan a küzdelem, az elkeseredett viaskodás, végre mégis Losonczy részére dőlt el.
A sok tüzelés következtében a török táborban lőszerhiány mutatkozott. Ahmed, Haszán anatóliai beglerbég vezetésével 2000 szpahit és janicsárt küldött Szendrőbe és Nándorfejérvárra, hogy onnan lőport és golyókat szállítsanak Temesvárra. A szállítmány megérkeztéig, beszüntette a vár töretését és csak a mocsarak töltésein dolgoztatott embereivel. Ezalatt Losonczy is kapott némi pénzbeli 41segélyt. Július 18-án Castaldónak egyik embere beszökött a várba és 3500 forint zsoldot hozott.
Ahmed felhasználva a fegyverszünetet, másodszor is alkudozni kezdett Losonczyval. Megizente neki, hogy nyugodtan maradhat Temesvárott, ha a Fráter György által fizetett adót, úgy mint Petrovics Péter tette, ő is pontosan beszolgáltatja a portára. Nagy összeg aranynyal, ezüsttel, lovakkal és egyéb ajándékok felajánlásával igyekezett Losonczyt megvesztegetni. De a nagy magyar hős kijelentette, hogy „inkább tízszer meghal, mintsem árulóvá legyen”. Júl. 19-én levelet küldött Miksa főherczegnek barátja, Dóczy Miklós aradmegyei birtokos útján, kinek megírta, hogy a török fősereg már 23 nap óta rombolja Temesvár falait „oly roppant nagy ágyúgolyókkal, hogy a legöregebb spanyol katonák között vannak néhányan, kik még olyan nagy ágyúgolyókat nem láttak, sőt olyanokról még nem is hallottak. Az ellenség, a mire csak képes – úgymond – mindent elkövet, hogy az erősséget hatalmába ejthesse. Ha életben maradok, mindig híven szolgálom ő felségét és továbbra is felajánlom életemmel együtt szolgálatomat. Ha pedig már eleget éltem, kegyeskedjék fenségednek felséges atyjával együtt legkegyesebb gondoskodása által szolgálatomat az én szegény árváimban és maradékimban megjutalmazni”.*
Czímer: id. m. 128. l.
