Temesvár a Hunyadiak birtokában
Temesvár a Hunyadiak birtokában
Ezzel – bár jogilag nem – tényleg a temesvári várpalota és Temesvár vára a várossal s a várhoz tartozó uradalmakkal együtt a Hunyadi-család tulajdonába ment át. V. László sohasem fizette vissza a Hunyadiaknak a kölcsönvett összegét. A palota a Hunyadiak kezén maradt 1456-tól 1490-ig. Midőn tehát V. László király 1456. évi nov. közepén Garai László nádor, Guthi Országh Mihály, Lendvai Bánfi Pál főajtónálló és más főemberek társaságában, Nándorfehérvárról jövet, a temesvári várpalotában megszállott, Hunyadi János özvegye a 13 éves Mátyással már nem a ház uraként, hanem fejedelmi vendégként fogadta. Anyai nagy szeretetét gyermekei iránt éppen az mutatja, hogy mint Magyarország kormányzójának özvegye és a várpalota úrasszonya a kapu alatt térdre borult az ifjú király előtt s úgy kérte őt, hogy fiai iránt kegyelmes legyen és ne bosszúlja meg rajtuk Czilley halálát. László király fölemelte a térdeplő úrnőt, kegyelméről biztosította s letétetvén véle a gyászruhát, gazdag aranyhímzetű bíbor díszruhával ajándékozta meg, mert – úgymond – „nem illik gyászruhát viselni azon férfiúért, ki most ment át az életre, ki Magyarországot a szent vallásnak és nekem megtartotta”. 1456-ik évi nov. végéig volt a király Szilágyi Erzsébetnek vendége. A palotában pompás lakomákat rendeztek, vadászatokat, kéjkirándulásokat tartottak, énekkel, tánczczal, lovagjátékokkal töltötték a napokat. S hogy a gyanakodás és neheztelés minden nyoma elsímuljon, László nov. 23-án a várpalota kápolnájában szentmisét szolgáltatott, az oltár előtt a két Hunyadi-fiút megölelte és megesküdött, hogy megbocsájt nekik. Átölelte Hunyadi János özvegyét is, őt anyjának, fiait testvéreinek nevezte s velük együtt vette magához a szent ostyát.*
Fessler: IV., 857. l.
Maga a palotaúr, a magyar történelem legnagyobb hőse és egyik legszebb, legtisztább jelleme, már nem fogadhatta kedves otthonában a királyt. Utóljára 1456. évi június 22-én tartózkodott temesvári házában. Innen ment el Nándorfehérvár megvívására. A dicső győzelem után aug. 11-én meghalt.
Halála után a temesvári ház átszállott özvegyére Szilágyi Erzsébetre. Noha Mátyás a saját örökségének és családi tulajdonának tekinté Temesvár várát és várkastélyát, nem találom, hogy az az ő halála után örökösére, Corvin János herczegre és annak jogutódaira is átment volna. Ellenkezőleg, Mátyás király után II. Ulászló alatt Temesvár vára és várpalotája ismét mint „castrum” és „castellum regium” szerepelnek. Az országgyűlések is fontos királyi végháznak nevezik.
