Rudolf.
Rudolf.
Báthory Zsigmondot Szinán nagyvezérnek a magyar követek s általában a magyar nemzet iránt tanúsított nyers és sértő magaviselete, ellenséges érzelmei Magyarország iránt, mindjobban elidegenítették a portától. Nem bízott többé a törökben és támaszt Rudolf császárnál keresett. 1594-ben szövetségre lépett Rudolffal, sőt egyik leányát, Mária Kristiernát, nőül is vette. Egyesülve a moldva 337és oláhországi hoszpodárokkal, Palatics György lugosi bánt megbízta, hogy a délmagyarországi szerbeket és oláhokat izgassa fel a törökök ellen, kijelentvén, hogy Rudolf király és ő oltalmuk alá fogadják őket. Ennek következtében a temesi ejálet városaiban és falvaiban vegyesen lakó szerbek és oláhok egyesültek és közös elhatározással török uraik ellen fellázadtak. 1500 ember fogott fegyvert. Vezérük Tódor vladika és Doczián voltak, kikhez Lugosi János, Majsócz Péter és Jánku oláh úr csatlakoztak. A fölkelők az alsódunai végeken összpontosították erejüket s megostromolták legelőbb is a kisebb várakat. A siker felbátorította parasztságot és a zendülők serege napról napra gyarapodott. Pancsovától Uj-Palánkáig az egész dunai vonal csatatér volt. A fölkelők bementek Verseczre is, ott tábort ütvén, a törököktől megszállott környékbeli erődöket egymásután elvették s helyőrségeiket a parancsnokokkal együtt leöldösték. A temesvári basa segítségül hívta a fölkelők ellen a gyulai, csanádi és lippai bégeket s összesen 5000 emberrel indult ellenük, de teljes vereséggel volt kénytelen megfutamodni. Rövid idő után azonban összeszedte csapatait, visszatért s elszéleszté Versecz alul a fölkelőket.
Így folytak a fegyveres összetűzések Báthory kapitányai és a temesi török basák között éveken át meg-megújuló hévvel s hol győzelemmel, hol vereséggel. Versecz, Facset, Boksán és Becskerek ismételten tanui voltak egyrészről a kis termetű Haszán temesvári török hadtestparancsnok, másrészről Székely Mózes, Borbély György és Petki István változó szerencsével vívott csatározásainak. 1596 tavaszán maga Báthory Zsigmond fejedelem is megérkezett a temesi részekre s miután Lippát és Fellakot élelemmel és hadiszerrel ellátta, jún. 10-én Temesvár alá vonult s a várat három hadtesttel minden oldalról bekerítette. Kornis Gáspár az északi, Király Albert és Toldi István a nyugati, Zsigmond fejedelem pedig a keleti és déli oldalon foglaltak állást. Mialatt az ostromágyúk a vár falait már meglehetősen megrongálták, váratlanul 20.000 tatár közeledett a temesvári basa megsegítésére; kiket azonban az erdélyi hadak megszalasztottak. Zsigmond már 40 napot töltött Temesvár alatt. A pápa kitüntető ajándékkal ösztönözte a vár felszabadítására. De végre is kénytelen volt felhagyni az ostrommal, mert sem elegendő lőszere nem volt, sem a csapatait nem tudta élelmezni. Magyar vagy német segélyre éppen nem számíthatott. Felhagyott tehát Temesvár ostromával és a téli időszakra visszament Erdélybe. A következő 1597-ik évben Jósika István erdélyi kanczellár vezetett 25,000-nyi hadat Temesvár ostromának folytatására. Az ostrom okt. 17-től nov. 17-ig tartott, de most is siker nélkül. A beállott hideg, esős időszak Jósikát is visszatérésre kényszerítette.
Ez volt közel félszázad óta az első komoly kísérlet Temesvár visszafoglalására.
Báthorynak a fejedelemségről 1602-ben történt lemondása után, Básta György császári helytartó önkényű, zsarnok kormánya ellen Székely Mózes lépett föl. Fellázította ugyan az erdélyieket a németek ellen, de sokkal gyengébb volt, semhogy a túlnyomó német hadak ellen fenntarthatta volna magát. Több ütközetben hátrányban maradván Bástával szemben, hogy a vért szomjazónak kegyetlen üldözéseit elkerülje, családjával, Bethlen Gáborral és számos más párthívével Temesvárra menekült. Aug. 23-án Bechta basának, temesvári beglerbégnek adta át a Lippával szemben fekvő Solymos várát, oly föltétellel, hogy a vele jött magyaroknak Temesvárott menedéke legyen és az erdélyiek nemzeti mozgalmát Bechta támogassa. Székelyt az Erdély és a nemzet szabadsága érdekében tanúsított buzgalma, hadvezéri bátorsága és törhetetlen magyar jelleme oly népszerűvé tették szűkebb hazájában, hogy a rendek egyértelmű elhatározással fejedelemmé választották. A szultán meg is küldte neki a fejedelmi jelvényeket Temesvárra, meghagyván Bechtának, hogy Székelyt segítse Erdély birtokához. Azonban ez nem sikerülhetett. Básta egyesült a magyarok ellen Radul oláh vajdával és Segesvárnál legyőzte Székelyt, ki a csatában életét veszté. Maga a temesvári basa is csak álutakon térhetett vissza Temesvárra és kénytelen volt Solymost és Lippát ismét átadni Bástának.
1604-ben országgyűlést tartott Rudolf, hogy az erdélyiek elégületlenségét megszüntesse. E helyett azonban annyira felizgatta a kedélyeket, hogy még csak vezér hiányzott, ki a lázadás zászlaját fölemelje. Az izgalmat az országgyűlés törvénykönyvének 22-ik czikkelye okozta, melyben ezentúl az országgyűlésen minden vallási vitatkozás keményen megtiltatott. Ezt a protestánsok sérelmesnek találták, mert függőben levő vitás ügyeik elintézésre vártak az országgyűlésen. Vezérül tehát Bethlen Gábor ajánlatára az erélyes Bocskay Istvánt választották fejedelemmé, ki ekkor Bethlen Gáborral együtt Temesvárott lakott. Hasszán nagyvezér 340azt írta neki Belgrádból: gondoskodni fog, hogy Erdély a Szulejmán szultán korabeli állapotba helyeztessék s a törökök Lippát és Solymost a németektől visszakapják. Meghívta Bocskayt Zimonyba a zászló és korona elfogadására, melyeket a szultán küldött, mint „Magyarország kinevezett királyának”. Közben Bethlen Gábor a temesi területen segélycsapatokat gyűjtött, Bocskay pedig egykori alattvalói között, a Lugos-karánsebesi Bánságban iparkodott pártját szaporítani. Bethlen Gábor törökökből és temesi zsoldosokból álló erős hadtestével a Temes-folyó mellett helyezkedett el s arra készült, hogy Facsádon át Bocskay seregével egyesüljön. Mikor Bethlennek e szándékát Lippán megtudták, Dampierre Duval Henrik és Rákóczy Lajos lippai várparancsnokok szolgálatukba fogadták Lippai Balázs czigány születésű hajdukapitányt, ki 5000 gyalogossal s erős lovas osztálylyal éjnek idején megrohanta Bethlen temesi táborát és teljesen szétverte. Bethlennek és a vele volt temesvári basának a Temesen kellett átúszniok, hogy Temesvárra juthassanak. Az egész tábor, közte Bethlen málhája és levelezése a császáriak kezébe került, melyből Bethlen tervét megtudván, azt megakadályozni igyekeztek. Ekkor a megszorult Bocskay jó pénzért és birtokokért Lippai Balázs kapitányt a maga részére hajlította és a hajduk támogatásával a császáriakat kegyetlenül elverte. A nyujtott segítség jutalmául Bocskay a borosjenei és lippai várakat a temesvári basának engedte át.
Eközben Rudolf öcscse, Mátyás királyi herczeg, 1606. évi ápr. 25-én Bécsben tartott családi tanácskozáson Rudolf királyt „különböző alkalmakkal mutatkozó bárgyúsága miatt” kormányképtelenné nyilvánította s az uralkodó család fejévé önmagát választatá meg. Mátyást a rendek 1608 nov. hóban megkoronázták.
