Közállapotok a török korban.
Közállapotok a török korban.
A meghódított területen felbomlott a társadalmi rend, a személy- és vagyonbiztosság. A zsákmányok közül leginkább rabszolgákra vágyott a török. Ez pusztította legjobban Délmagyarországot s ez adott legirtóztatóbb jelleget a török hadjáratoknak és a török békének egyaránt. Az ejtett foglyokat, ide tudva a nőket és gyermekeket is, többnyire Konstantinápolyba és Kis-Ázsiába hurczolták, úgy hogy családjaik semmit sem tudhattak meg többé róluk. Városainkban és falvainkban másfél száz évig folytonos volt a pusztítás, különösen a határszélek közelében. Még az elbástyázott helyek is, mint Temesvár, Lippa, Lugos stb. rohamos hanyatlásnak indultak. A mi a többszörös ostromok alatt rongálás történt, a török nemcsak ki nem építteté, de végképpen pusztulni engedé. A vidéki helységekben a török adózási törvények fojtották el az emberi szorgalmat s tették parlaggá a földeket, pusztákká az egykor népes helységeket. Sok falu, nem bírván az elviselhetetlen terheket, éjszakánként fölkerekedett barmaival, hordozható s értékesebb vagyonával s odahagyta a földet, melyen tovább nem boldogulhatott. Számos helység nem is népesedett be többé, hanem végképpen eltünt. A Délvidék térképét, melyet beláthatatlan puszták s köztük itt-ott egy-egy sűrűbb népességű középpont kietlenné tüntetnek föl, a török uralom tette ilyenné, midőn a falvak népe pusztán hagyva otthonát, oda húzódott, a hol többen lakhattak együtt és a tömeges együttlét nagyobb biztosságot nyujtott. A régi birtokosság, a nemesség, jobb idők reményében elvonult a vármegye területéről a király és az erdélyi fejedelmek oltalma alá. Birtokaik tulajdonjogát ősi adományleveleik őrizték s abban a hitben távoztak, hogy nemsokára visszatérhetnek elhagyott uradalmaikba. Egész vármegyék, köztük az ellenség pusztításainak leginkább kitett Temes vármegye, csaknem egészen elnéptelenedtek. A vármegyét nemcsak az elszéledés, de a rablás, öldöklés s az embereknek rabszolgaságba hajtása tette néptelenné.
Az állapotot, melyben a hajdan virágzó Temes vármegye a török uralom alól visszakerült, híven és nagyon érdekesen tünteti fel a bécsi közös pénzügyminiszteriumi (udv. kamarai) levéltárban őrzött 1717. évi hivatalos jegyzék, melyben az összes községek a bennük talált házak számával lajstromozva vannak. E jegyzék szerint volt a törökök kivonulása után a temesvári kerületben 71 falu 1448 házzal, a csákovaiban 69 falu 3432 házzal, a lippaiban 76 falu 1131 házzal, a lugosiban 26 falu 216 házzal, a palánkiban 55 falu 2377 házzal; a versecziben 72 falu 3503 házzal, az orsovaiban 39 falu 1717 házzal. Így tehát a régi Temes vármegyének a török uralom alatt eltörölt s itt csak nagyjából körvonalazott határai között találtatott összesen 408 hitvány falu 13.824 lakóházzal. Az említett két kerületben teljesen elhagyatott, lakatlan helység volt 190. Ép magyar község már egyetlen egy sem volt a magyar néptől hajdan oly dúsan lakott ezen a vidéken. A népesebb kerületeket, a milyen volt a temesvári, csákovai, pancsovai, lippai, orsovai, lugosi és verseczi, szerbek és oláhok lakták: Nem csoda tehát, ha a török hódoltság korából Temes vármegyének csak vézna árnyékát nyertük vissza.
