Temes vármegye a Hunyadiak alatt.
Temes vármegye a Hunyadiak alatt.
Temes vármegye határvonalai a magyar középkorban többféle változáson mentek át. Az Árpád-kori főesperességek területe már nem volt többé mindenütt irányadó. Éjszakon a Bega forrásvidékétől, vagyis az erdélyi szélektől kezdve, a mai krassószörényvármegyei Marzsinánál volt az egyik végső pont. Arad vármegye marosi vidékének egy része szintén Temeshez tartozott. Nyugaton a mai temesvármegyei Hisziás, Nádas, Orczifalva stb. helységek feküdtek a határvonalon. Kenéz néha Csanádmegyéhez tartozik. Keleten Krassó-Szörénybe, nyugaton a mai Torontálba, délen a hajdani Kevébe és Horomba csapdosott át a határ. Az eltünt két hajdani megye között állandóan a Duna balpartja volt a határ.
A nagyterjedelmű középkori Temes vármegyének azonban inkább csak az a része élt rendes vármegyei szervezet alatt, mely ma is Temes vármegyéhez tartozik. Vár és erősség 29 volt Temes vármegye területén a Hunyadiak korában. Névszerint ezek: Borzlyuk, Csák, Cseri, Czikóvásárhely, Drankó, Galád, Görény, Halmas, Hódos, Jobbágy, Kenéz, Lippa, Lugas, Maczedónia, Miháld, Ohád, Orsova, Patkócz, Pécz, Rékas, Sarád, Sebes, Szélha, Széphely, Szinicze, Szörény, Sztanilovcz, Temesvár és Zsidóvár.
Város, illetőleg mezőváros volt összesen 22. Begenye, Berény, Borzlyuk, Bozsor, Csák, Cseri, Czikó-Vásárhely, Hodos, Kárán, Komjáth, Lugas, Maráz, Miháld, Monostor, Marzsina, Orsova., Rékas, Sarád, Sásvár, Sebes, Temesvár, Új-Pécs, Vizes-Monostor, Zsidóváralja.
Vár, város, mezőváros és falu volt a Hunyadiak korában Temes vármegye területén mindössze 990. A mai Temes vármegye 11 járásában van 222 helység. A Hunyadiak korában tehát a települt helységek száma jóval túlhaladta a mai Temes vármegye községeinek négyszeresét. Nem szabad azonban olyan falvakat gondolnunk, a milyenek a mostaniak. A legtöbb falu akkor 10–20 házból állott.
A régi Temes vármegye birtokos családainak számát Csánki Dezső, a Hunyadi-kor nagyérdemű történetírója, 390-re teszi, névszerint is felsorolván őket.* Legfőbb birtokos volt a király, helyesebben a korona, melynek birtoka azonban szakadatlanul kisebbedik, a mint az oláh eredetű kenézek, nemes birtokosokként kiválnak a várak kerületeinek kötelékéből s egyes uradalmak királyi adományul főurak és nemesek kezére jutnak. A királyé volt a Duna mentén: Orsova (vár és város), Pécz, Szinicze, Sztanilovcz, Szörény, Drankó (vár és város), Lippa és a másik Pet. A Béla és Cserna folyók mellékén: Görgény (vár), Miháld (vár és város). A Nera felső völgyében Halmas (vár és kerülete). A Temes felső völgyében s a Bisztra mentén: Sebes (vár és város); Kárán város, Komjáti város, odább éjszaknak Zsidóvár vár és Zsidóváralja város, ettől ny. é. felé Lugas (vár és város). A Bega folyó mentén: Monostor, Bozsar és Marzsina városok, Suggya és Turd helységek, akkor Temes vármegye, most Krassó-Szörény vármegye területén. Temesvár volt a királyi uradalmak központja. Melléje sorakoztak keleten Borzlyuk és Cseri (várak és városok) és Sásvár város, délnyugaton pedig akkor Temesben, most Torontálban Uj-Bécs (Ujpécs) város.
Csánki Dezső: Magyarország tört. földrajza a Hunyadiak korában. II. k., 1–92. 11.
A király után legnagyobb birtokos volt Hunyadi János, ki Temes vármegyében hadi érdemeivel óriási birtokokat szerzett össze. Ezek elseje Temesvár (vár és város), mely Hunyadi halálával fiai, László, majd Mátyás kezére ment át. 314Temes vármegye, a mai Torontál és Krassó-Szörény vármegyék földjén Hunyadi-birtok volt (bár nem egyszerre) 3 vár, 8 város és vagy 130 falu. A Hunyadiakon kívül a nagybirtokosoknak hosszú sorozata élt a régi Temes vármegye területén. A nyugati vidéken inkább a magyar, a keletin inkább az oláh és szerb eredetű nemességet találjuk. Előkelőbb főnemesi családok voltak: a Gúthi Országhok, Berekszói Hagymások, Szentmiklósi Pongráczok, Horogszegi Szilágyi Mihály, a Keresztúri Garázdák, Rozgonyiak, a Száti-, Dóczi-, Dési- és Rábéi-családok, a Szentgiroltiak, Maczedóniaiak, Csákiak, Remetei Himfiek, Dobozi Dánfiak, Kanizsaiak, Kórogyiak, Nádasdi Ongorok, Szobiak, Nexafiak, Bésánok, Hollódiak, Szeri-Pósák, Iktári Bethlenek, Neczpáliak, Csornaiak, Damsusiak, Bizereiek, a Pitvarosi vagy rékasi Korlátok, a Serjéniek, Nagylaki Jaksicsok, Haraszthyak, Giskra János, Pán Mátyás, az Alsólendvai Bánffiak, Mutnokiak, a Czikó- vagy Bástai-család, Macskásiak, Örményesi Fiáthok, Rakoviczaiak és Nagymihályiak.* A köznemesi családok közül kiváltak: a Bakiak, Bogdiak, Csombolyiak, Páznádiak, a Peterdi vagy szedecsi Petők, a Csomai Ördögök, Partasiak, Rudaiak, Vátiak, Varányiak és Rádiak. Más megyékből való temesvármegyei birtokosok voltak: a Gerlai Ábrahámfiak, Marótiak, Pekriek, Rimaszécsi Szécsiek, Tallócziak, Tariak, Telegdiek és a Bajnai Bóthok.* Az egyházi nagybirtokosokról alább szólunk.
Csánki Dezső: Magyarország tört. földrajza a Hunyadiak korában. II. k., 1–92. 11
Meynert, VII., 746. 1.
