Mátyás török háborúi.
Mátyás török háborúi.
Mialatt Mátyás Csehországgal háborúskodott, a törökök mind beljebb merészkedtek az országba és Erdélybe. Megszegvén a békét, 1471-től kezdve csaknem évenként rablókalandokkal sanyargatták Délmagyarországot. Ali bég 1474-ben egészen Nagyváradig nyomult s visszatértében végigsöpörte pusztításaival egész Temes vármegyét. 1476-ban újabb szenvedéseknek volt kitéve Temes vármegye a török portyázó csapatok részéről. A szultán ugyanis szerencsétlenül harczolva Moldvában, Magyar Balázs seregével, kit Mátyás király a törököktől megtámadott Bogdánovics 310István moldvai vajdának segedelmére küldött, 1476-ban roppant hadat küldött ismét a magyar határszélek dúlására. A király a temesvármegyei Dóczi-család két hőslelkű sarját, Dóczi Péter és Ferencz testvéreket küldte ki az ellenség visszaszorítására. A szultán Ali bégnek és Mihaloghli Iskender basának azt a parancsot adta, hogy 4000 spahival a Temes mentén fölfelé vonuljanak s fogfalják el Temesvárt. Azonban a Dóczi-fivérek, a temesvári és nándorfejérvári helyőrségek élén, szembe indultak az ellenségnek s Pancsova alatt, három órányira Szendrőtől, megütköztek vele. A magyar sereg diadalt aratott. Iskender nehéz sebet kapott. Ali egy sajkán csak nagynehezen tudott menekülni. A győztesek örömrivalgása között a szomszéd völgyben (Nadela Bara) őrzött magyar foglyok kiszabadították magukat, rárohantak a török táborra és megzsákmányolták. Minden magyar fogoly, lovon ülve, maga után zsákmánynyal terhelt török lovat vezetett. A Dócziak 250 mozlim fogolyt és öt zászlót küldöttek győzelmük jeléül a királyhoz, ki ekkor éppen menyegzőjét készült ünnepelni. Mátyás az alkalmat felhasználni és Szendrőt megszállni szándékozván, Szendrővel szemközt három favárdát építtetett. Mohammed, hogy Szendrő ostromától a király figyelmét elterelje, azt az egész vidéket, melyen a király jegyese átutazott, elpusztíttatta.*
Hammer: id. m. 528. 1. – Fessler V., 325–326. 11. – Utánuk: Horváth M., Meynert, Bárány, Böhm, Schwicker.
A pancsovai fenyíték s a Bogdánovics Istvántól és Báthory Istvántól Moldvában szenvedett csapások elegendők voltak arra, hogy a szultán hódítási viszketegét nehány évre mérsékeljék.
Mátyás felhasználva a pillanatnyi csendet, a Beatrix nápolyi herczegnővel kötendő házasságára fordította figyelmét. Első nejének, a cseh Katalinnak 1463-ban történt halála után 13 évig özvegységben élt. Előbb Fridrik császárnál, majd Kázmér lengyel királynál tett lépéseket, hogy leányaik közül egyiknek kezét elnyerje. Azonban ezek vetélytársai levén s ellenséges indulattal viséltetvén iránta, vonakodtak vele vérségi összeköttetésbe lépni. Kedvezőbb fogadtatásra talált Ferdinándnál, Sziczilia és Arragónia királyánál, ki meleg készséggel ajánlotta fel neki leánya, Beatrix kezét. Az új királyné decz. 10-én érkezett Székesfejérvárra, a hová az ünnepélyes alkalomból Mátyás országgyűlést hirdetett. 1476 decz. 12-én volt a királyné koronázása. Másnap Budára indult a nászmenet. Decz. 22-én ment végbe az esküvő a szűz szent Mária templomában.
A lakodalom örömei után Mátyás király a nagyon veszélyeztetett délkeleti határszélekre fordítá figyelmét. 1479-ben tizenkét basa, az oláhok hűtlen vajdájával egyesülve, mintegy 40.000 sereggel Erdélybe tört s keresztül-kasul fosztogatta. Mátyás Báthory Istvánt és Kinizsi Pál temesvármegyei főispánt küldé a rabló törökök megfékezésére. Szászváros közelében, a Felkenyér falu mellett elterülő Kenyérmezőn találkozott a két sereg. 1479 október 13-án ment végbe a nevezetes csata. Reggeltől délutánig Báthory még egymaga harczolt csapataival; délután érkezett meg Kinizsi Pál, a temesvármegyei és a szomszédos vármegyékből gyűjtött hadosztálylyal és zsoldosaival. Két karddal küzdve a pihent délvidéki sereg élén, utat tör magának Báthory ellankadt hadosztálya felé. Hatalmas szavával új erőre ébreszti a már-már futásra készülőket, megszabadítja Báthoryt s rémítő öldöklést tesz a sokszorta számosabb ellenségben. A megrettent s kifáradt ozmánok csak rövid ideig állják a rohamot. Azután rendetlen futásnak erednek a hegyszoros felé, hol a magyarok halomra kaszabolják őket. 30.000 török, köztük több basa s más főember terült el a csatatéren. 8000 magyar, többnyire délvidéki vitézek, életével fizette meg a kenyérmezei diadalt. A magyar táborban iszonyú áldomás között telt el az éjszaka. Török tetemek szolgáltak asztalul s Kinizsi vad kedvében, egy törököt fogai között tartva, lejté a hadi tánczot. Mátyás király Kinizsi temesvármegyei főispánt „országos főkapitánynyá” nevezte ki, alája rendelvén a dunántúli várakat, jelesül Nándorfejérvárt. Főkapitányi minőségében Kinizsi az ország méltóságainak rangjára emeltetett, épp úgy, mint előtte Hunyadi János, Hunyadi László és Szilágyi Mihály.
Temes vármegye akkori belső állapotai, Mátyás erélyes uralkodása mellett sem lehettek a háborús időkben csak némiképp is megnyugtatók. A törökök gyakori betörései szakadatlanul veszélyeztették a személy- és vagyonbiztonságot. Ipar, kereskedés, szellemi foglalkozás egyáltalában pangott. A közbiztonságot maguk az ország védelmére tartott zsoldos és idegen csapatok utonállással, 311lopással, gyilkosságokkal zavarták. A dunamelléki végvárak, Pancsova, Keve, Horom, Szent-László, Somlyó oly rossz karban voltak, hogy az ellenség támadásainak alig állhattak ellen. Egyedül a Hunyadi Jánostól stratégikus tervek szerint épített, bástyákkal és czölöpözött védősánczokkal ellátott temesvári új vár, Temes vármegye és Délmagyarország középponti erőssége, emelkedett büszkén az ellenséges hullámverések közepette. Egyelőre nem is merte az ellenség megközelíteni. A király oly lázasan dolgoztatott a többi végvár helyreállításán is, hogy az 1478-iki budai tanácsülésben a főrendek kérve fordultak hozzá: ne tartsa tovább az alattvalókat a végvárak munkájánál s ne kényszerítse a népet a végváraknak élelmiszerekkel való ellátására. A bajon csak úgy lehetne segíteni, ha a Délvidék többi főispánja is szövetkeznék a temesvármegyeivel s együttes erővel állítanák helyre az említett véghelyeket, lehetővé tevén ez által a rendetlenségek és az alattvalók elégedetlenségének megszüntetését. Így azután Temes vármegyében évenként meg lehetne tartani a közgyűléseket és a törvénykezést, minthogy azokat a többi vármegyékben csak minden öt évben szokták megtartani.*
A vonatkozó 1478-iki okirat közölva Praynál.
1481-ben újabb alkalom kinálkozott Kinizsinek vitézsége bizonyítására. Ugyanis II. Mohammed, a hatalmas hódító, 1481 május 3-án elhalálozván, fia, Bajazid lett a szultán. Ez Iskender basát nevezte ki Szerbország helytartójává, ki folytatta betöréseit a temesi, horomi és kevei területekre. Kinizsi a saját megyéjét és a szomszédos megyéket fegyver alá szólította és seregét nov. 4-ére a horomi (palánkai) gázlóhoz rendelte. Rozgonyi Lászlónak és Brankovics Vúknak feladatul tűzte, hogy a sereg átszállításához szükséges hajókat előállítsák. Horom közelében Thököli Miklós és András hadnagyokat, kik a 100 lovasból álló előőrsöket vezették, az erdő sűrűjéből előtörő négyszerte nagyobb török csapat megtámadta. A meglepett magyarok kocsiváruk mögé húzódtak, de a törökök meggyújtották az erdőt s a szél a kocsik közé hajtotta a lángokat és a füstöt. Thököliék kénytelenek voltak elhagyni védett állásukat s a szabadban megütközni a túlnyomó erővel. A magyarok halottakban 80, a törökök 200 embert vesztettek. Az életben maradtak majdnem mindnyájan megsebesültek. Tököli Miklós nehéz sebében még az éjjel meghalt. E közben Iskender heves ellenállása ellenére, a magyar hajók kikötöttek a Duna túlsó partján és Kinizsi 32.000 emberével egész Galambóczig nyomult. 1000 lovas török kirohanást kísérlett meg, de nagyobb részük vagy elesett vagy fogságba került és ezeket Kinizsi parancsára megölték. A szendrői török várparancsnokot az ifjabbik Jaksics üldözőbe vette, a galambóczi kapúnál utólérte és a fejét levágta. Rozgonyi és Brankovics 24 török hajót fenéken fúrtak, míg Kinizsi összes hadával a Morava mentén, egész Krusováczig hatolt, hol 12 napig táborozván s az ellenséges területet széltében letarolván, 1000 török fogolylyal tért vissza Temesvárra. Három basa: Iskender, Ali és Malkodschogli a Szendrő előtt fekvő szigeten váracsot építtetett a magyar hajóhad műveleteinek meggátlására. Hajóhadunk azonban oly erőt fejtett ki, hogy a szigetbeli török őrséget kiverte fészkéből s a váracsot lerombolta. Kinizsi azután a Duna réveiben Horomot, Kevét és Pancsovát új czölöpsánczokkal vétette körül.*
Griselini: I., 47. – Preyer: 15. – Stojacskovics: S. – Böhm: I., 168–169. ll.
A következő 1482. évi okt. utólsó napjaiban a szendrői új basa nagyszámú lovassággal tört be Pancsovánál a mai torontáli síkságra s a Temesen fölfelé vonulva, egész Becskerekig kalandozott. Kinizsi, mint országos főkapitány s temesi és torontáli főispán, Dóczi Péterrel ment a török csapat elé. Brankovics Vúk deszpota, a Tisza felől jövet, oldalba fogta az ellenséget. A becskereki mezőkön ment végbe az ütközet. A keresztények győzelme tökéletes volt. A gyilkos csatában 3000 halottat hagyott az ellenség a csatatéren, de Kinizsi vesztesége is nagy volt, 500 embere esett áldozatul. A győztesek kezébe gazdag zsákmány került, melynek javát Kinizsi a Hamburgnál táborozó Mátyás királynak küldé.*
Fessler: V., 380. 1. – Bárány: Tor. hajd. I., 20. 1. – Böhm: I., 169. 1.
A szörnyű hadakozásoknak, habár rövid időre, Mátyás királynak II. Bajaziddal 1483-ban és 1484-ben kötött nyolczévi fegyverszünete vetett véget. A béke alatt Kinizsi a rábízott tartomány gazdasági viszonyainak javítására fordította legfőbb gondoskodását. Mátyás uralkodása alatt nem is volt több összecsapása a törökkel. A király is belefáradt a sok táborozásba. Köszvénybaja is mindjobban gyötörte. A fegyverszünet Fridrik császárral és a szultánnal alkalmat nyujtott 312neki dinasztiai és hatalmi érdekeinek biztosítására. Második házassága Beatrixxal terméketlen maradván, arra törekedett, hogy a Krebs (Krebil) boroszlói polgármester Mária nevű leányától 1470-ben született törvénytelen fiát, Corvin Jánost, a kit nagyon szeretett, négyéves korában elismert, udvarába fogadott és olasz tudósokkal neveltetett, trónja örökösévé tegye. Benne akart új nemzeti dinasztiát alkotni, hogy Magyarország idegenek uralma alá ne kerüljön. Azonban Mátyás terve ellen mind a nemzet, mind az uralomra vágyó Beatrix akadályokat gördítettek. A nehézségek elhárítására Mátyásnak már nem volt ideje. 1489-ben már érezte közeledő végét. A mit még fia érdekében tehetett, abból állott, hogy átadta neki a koronát, az ország kincstárát, az erősebb királyi várakat s megeskettette részére a hadsereget, nehány meghitt emberének pedig azt a megbízást adta, hogy mihelyt ő meghal, fizessék ki a királyné jegybérét, azután küldjék a trón után vágyó, fondorkodó asszonyt haza Nápolyba. A tél beálltával ereje annyira elhagyta, hogy már alig tudott járni. A háborúkban kapott sebei kiújultak, köszvénye és gyomorbaja is kínozta. 1490 első napjaiban Bécsbe utazott, a hol ápr. 6-án reggel, életének még csak 47-ik, uralkodásának 32-ik évében, két napi kínos vívódás után megszünt élni. Holt tetemét a dunai hajóhad szállítá Budára. Útközben Komáromból küldé szét Beatrix, a környezetében levő főrendek hozzájárulásával, meghívó leveleit a május 17-én Rákoson megnyitandó királyválasztó országgyűlésre. Budáról Székesfejérvárra vitték a holt királyt.
