I. (Szent) István.
I. (Szent) István.
Mikor a Temesköz ismét megjelenik a történelem színterén, Magyarország már mélyreható változásokon ment át. A nemzetségi szervezet megdőltével megszünt a nemzet törzsi széttagoltsága. Szent-István királysága alatt Magyarország védelemre és támadásra alkalmas, egybefüggő állami szervezettel bíró monarchiává fejlődött. Szent-István negyedszázad óta viselte már a királyi koronát, megalázta ellenségeit, megszervezte a várispánságokat, megalapozta közigazgatásilag és honvédelmileg nagyterjedelmű országát, sőt Erdélyt is már az országhoz kapcsolta, éppen csak a délkeleti végek nem voltak még kezén. Itt Glád ivadéka, Ajtony, bolgár-szláv fővajda uralkodott függetlenül marosvári palotájában. Mikor 1002-ben Gyula erdélyi fejedelem a magyar királyság ellen fellázadt, Ajtony egyetértett vele és Gyula hadnagyai akadálytalanul hordozhatták zászlaikat egészen a Tisza vonaláig. Ajtony tartományában menedéket talált István király minden ellensége. Mindazok – beszéli Szt. Gellért életírója, – kik kedvök szerint való szolgálatot kerestek; mindazok, kik a Szent-István királytól behozott keresztény vallást fölvenni vonakodtak. Ajtony tartományába vonultak és az ő szolgálatára ajánlották fel magukat. Gyula fejedelem legyőzetvén, az elégületlenek mind a marosvári fejedelemhez menekültek, minden vagyonukkal, családjukkal együtt.*
Karácsonyi J.: Szent-Gellért csanádi püspök élete és művei, 86–87. ll.
