Bethlen Gábor.
Bethlen Gábor.
Bethlennek is tovább kellett folytatnia az ellenségeskedést, mert a háború folyamán a király serege Husztot és Kővárt hatalmába ejtette, s e két fontos végvárat sem ő, sem a török nem engedte veszendőbe menni. Mátyás sem engedett. Megparancsolta Dóczy szatmári kapitánynak, hogy a két vár parancsnokát kitartásra lelkesítse s egyúttal értesítse a vezérkart az ellenség minden tervéről és mozdulatáról. Szatmár kommendánsa lelkiismeretesen eleget tett a rábízott feladatnak. A szatmári várból küldött értesítésekből megtudván a fenyegető veszélyeket, az ellenség nagy hadi készülődésével szemben a bécsi udvar meghátrált, Bethlent elismerte erdélyi fejedelemnek és az elfoglalt várakat visszaadta neki.29)
29) Brüsseli okmánytár. Lásd az idézett dátumokat, továbbá az 1614. május 15.-i és 1615. jan. 12. feljegyzéseket.
E közben nagyot fordult a világ kereke. Azon nyílt ellentét, mely egy évszázad óta a katholikus és protestáns világnézet között volt, a harminczéves háborúban keresett kiegyenlítést. Csehországban gyúlt ki a harczi tűz, és Bethlen Gábor, félvén, hogy ha a katholikus Habsburgoknak itt sikerülni fog a protestántizmust legyőzni, vége lesz Magyarországon is a vallási és a politikai szabadságnak, fegyvert fogott hitsorsosai védelmére. A magyar király s egyben német császár, II. Ferdinánd, bár győzött, mégis jónak látta magát kelet felől biztosítani és Bethlen Gáborral 1622-ben a nikolsburgi békére lépett, melynek értelmében a magyar alkotmányt és a protestánsok vallásszabadságát biztosította és Bethlen Gábornak adta hét magyarországi vármegyével egyetemben, Szatmár várát és a két testvér-várost is. Ez évi április 19-én jelent meg a fejedelem a városban és megparancsolta Rozsályi Kún László várkapitánynak és Bellevári Dávid udvarbírónak, hogy a városban lakó és városi jószágokat bíró nemeseket, az azokra háramló terhek viselésére szorítsák.30)
30) Városi levéltár: Act. 1622. Fasc. 1. Nr. 52. Óvári Lipót: Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetései, 248. lap.
Hasonló rendeleteket mind ezelőtt mind később, a magyar királyok is bocsátottak ki, és ez mindig a viszály magvát hintette el az itt birtokos nemesség és a városi elüljáróság között. Mert királyaink többször adományoztak a városban nemes embereknek is telkeket, s míg ezeknek az volt megingathatatlan meggyőződésük, hogy ők itt sem kötelezhetők semmiféle adózásra, addigi a városi elüljáróságnak következetesen az volt a felfogása, hogy városi birtok után ők is kötelesek a polgári terheket viselni. Olyan elv volt ez, mely csak két évszázad mulva, a hűbéri világnézet lealkonyodása után, jutott végleges diadalra. Városi birtokosok voltak a Szatmáry (1528)31), Báthory (1540)32), Zeleméry33), Csató34) Jakchy35), (1571) More36), Révay37) (1589), Soklyóssy38), (1583), Tisza39) (1587), Csapó, Fylpessy40) (1625), Ankreyter, Nagy41) (1627) Dengeleghy42) Szilágyi43) Rákóczy44) (1654), Kapy, Károlyi45), Rakamazy, Visky46), Tieffenbach47), Kende48) Lehóczky családok49). Szőlő-birtokosok: a Pap, Salgay50), Desewffy51), Tallóczy, Bánffy, Eötvös, Zeleméry és Miklóssy családok.52)
31) Országos Levéltár: N. R. A. Fasc. 1048. Nr. 4., Fasc. 1039. Nr. 62., Fasc. 1039. Nr. 63; Fasc. 1039. Nr. 1.
32) Országos Levéltár: N. R. A. Fasc. 843. Nr. 4.
33) U. o. N. R. A. Fasc. 1038. Nr. 29. Fasc. 753. Nr. 13.
34) U. o.
35) U. o. N. R. A. Fasc. 1043. Nr. 30.
36) U. o. N. R. A. Fasc. 1066. Nr. 11. 918. Nr. 28.
37) U. o. N. R. a. Fasc. 918. Nr. 28.
38) U. o. N. R. A. Fask. 1038. Nr. 64.
39) Ugyanott: N. R. A. Fasc. 1039. Nr. 33.
40) U. o. N. R. A. Fasc. 836. Nr. 60.
41) U. o. N. R. A. Fasc. 939. Nr. 26; Fasc. 938. Nr. 33.
42) U. o. N. R. A. Fasc. 1030. Nr. 7. §.. 15.
43) Országos Levéltár: N. R. A. Fasc. 994. Nr. 33. N. R. A. Fasc. 716. Nr. 13.
44) U. o. N. R. A. Fasc. 716. Nr. 13.
45) U. o. N. R. A. Fasc. 1064. Nr. 6, 7., Fasc. 992. Nr. 58., Fasc. 1059. Nr. 21.
46) U. o. N. R. A. Fasc. 1069. Nr. 76.
47) U. o. N. R. A. Fasc. 1067. Nr. 43.
48) U. o. N. R. A. Fasc. 1068. Nr. 31.
49) Országos Levéltár: N. R. A. Fasc. 1068. Nr. 64.
50) U. o. N. R. A. Fasc. 1048. Nr. 5.; Fasc. 1068. Nr. 35.
51) U. o. N. R. A. Fasc. 1069. Nr. 8.
52) U. o. N. R. A. Fasc. 759. Nr. 6., Fasc. 753. Nr. 13.
A gróf Károlyiak kúriája ma is fönnálló és közismert telek. Velök szemben a két város főhatósága, s a szepesi kamara is, rendszerint úgy járt el, hogy a magisztrátust kényszerítő eszközök foganatbavételére biztatta. A legérdekesebb eset III. Ferdinánd uralkodása alatt, 1641-ben fordult elő, a mikor Debreczeni 208Tamás, Rákóczy György fejedelem jószágigazgatója perbe fogra a várost az alispán előtt, mert az elüljáróság a Szatmárhegyen a fejedelem borral telt hordóit összevágatta, mivel ez szőleje után adózni nem akart. Az alispán maga elé idézte az elüljáróságot; de ez a szepesi kamarához folyamodott segítségért. Meg is volt a foganatja, mert a vármegye intést kapott, hogy „Szatmár városának és Németinek ő Felsége, a mi kegyelmes Urunk a Proprietárius Ura, s azon városoknak arról szóló Privilégiumok szerént, más Biró Jurisdictiójának intra ambitum ipsorum nem subjaceálnak, hanem a ki törvénykezni akar velek, először a város székén prosequálja Causáját, onnan vagyon más bíróra való appellátiója. Ez okáért Nagyságtokat és Kegyelmeteket Ő Felsége nevében intjük, az magunkéval szeretettel kérjük, megtekintvén Szatmár Várossának abban való szokását, és uzusát, Ispány Uramat Ő Kegyelmét prohibeálja, az Ő Felsége Jószágára törvényt tenni ki ne menjen, hanem inkább intse Debreczeni Uramat, kövesse Ő Kegyelme a régi uzust és Országunk törvénye szerént coram competente Iudice keresse azt, a ki vétett Ő Kegyelme ellen. Mivel uzusokban bántattanak meg a Hegy tilalmával, az kiben semmi más Bíró nem lehet az Dominus Terrestrisnél, és nem az Nemes Vármegye, hanem maga az hely Birája tehet igazságot. Ha igazat nem tesznek Ő Kegyelmek, vagyon módja és útja, hova vihesse causáját. Kassán, 19-a Septemberben.”53) Ezzel a per abban maradt.
53) Városi levéltár: Act. 1641. Fasc. 1. Nr. 82., 88.
