Tisztújítás.
Tisztújítás.
Az előcsatározások már 1840-ben megkezdődtek, A február 24-én Uray Bálint másodalispán elnöklete alatt megtartott tisztújító-gyűlésen nemes Pataky György tyukodi lakos illetlen becstelenkedésre s mocskos kifejezésekre vetemedvén, a karok és rendek ellene széktörési keresetet követeltek. Még nagyobb kihágások történhettek május 16-án és 18-án, melyekről azonban a jegyzőkönyv 514nem emlékezik meg. De a kormánynak ez alkalmas ürügyet nyújtott arra, hogy az itt megbontott jó rend helyreállítására és az 1836. évi 10. és 12. törvényczikkekből folyó arányosítás végrehajtására, mely itt-ott lázadást okozott a parasztság között földesurai ellen, királyi biztost küldjön ki. Torkos Mihály volt a neve ennek a teljhatalmu embernek, kivel szemben mindenki föltétlen engedelmességre és szükség esetén segedelemnyújtásra volt kötelezve. Ennek elnöklete alatt hozták azt a megyei újítást, hogy mivel a mezőrendőri törvény végrehajtására tizenkét szolgabíró nem elég, ezentúl minden egyes járás tiszti személyzetét egy szolgabíróval és egy esküdttel fogják szaporítani. Ugyanakkor vetették ki az országgyűlési költségeket is adóba, melyet a nemesi rend szabad megajánlás útján tartozott viselni. Meghatározták, hogy a papoknál 128 frt tesz egy rovást, a honoráczioroknál ugyanannyi, szintén egy rovást számit 16 kapás dézsmás szőlő és 112 kapás, taksások kezén levő dézsmás föld; az elsőrendű erdőkből 16 pozsonyi mérő, a másodrendűekből 64 pozsonyi mérő tesz egy-egy rovást. A mészárszékeknél, korcsmáknál, ser- és pálinkafőzőknél 64 forint egy egység.
A liberális pártiak is átlátták, hogy a kormány erőszakoskodásai mellett ők sem boldogulhatnak hasonló eszközök alkalmazása nélkül. Azért ezentúl ők is korteskedtek és a kevésbbé látogatott gyűléseket, vagy azok utolsó napjait felhasználva, csempészték be a határozatok közé elveiket.
Egy ilyen korszakalkotó határozat az, mely az 1841. évi jegyzőkönyvben 799. szám alatt olvasható. „Vas megye példájára – úgymond – Szatmár vármegye is szükségesnek tartja, hogy országgyűlési utasítást készítő választmányát állandósítsa. Hogy így ne csupán egy-egy töredék-munkát végezzen az országgyűlés, hanem az egész törvénykönyvet s ezzel együtt a nemzeti életet is szabadelvü irányban alakítsa át, különösen az ősiség eltörlése és az úrbéri terhek megváltása által. Meg kell ezt tenni már azért is, hogy egyes eszmék, melyek első pillanatra idegenszerüeknek, vagy éppen gyűlöleteseknek látszanak, a megbeszélés által az elmékben lassanként megtisztúlva népszerűekké legyenek.”
