Társadalmi viszonyok a negyvenes évektől.
527Társadalmi viszonyok a negyvenes évektől.
A negyvenes évektől a mai napig terjedő korszak viszonyait kevesen ismerik jobban a vármegyében, a Domahidyaknak köztiszteletben álló senioránál, Domahidy Istvánnál, a ki rendelkezésünkre bocsátotta a következő kis korrajzot, melyet a kor jellemzéséül függelékként közlünk.
E sorok írója azon számra már kevés politikai és társadalmi tényezők közé tartozik e vármegyében, a kinek az 1840-es évektől kezdve a jelen időkig éber emlékezetében vannak e változatos korszak alkotásai, rombolásai, a hajdani Karok és Rendek, később, 1848 után a polgártársak átalakulásai, azok szenvedélyei, kedvtelései, a kor igényeitől követelt munkálkodásai, jellegzetes ünnepségei, – árny- és fényoldalai. – Midőn tehát e vármegye több mint félszázados társadalmi életét dióhéjba szorítva följegyezzük, nem térhetünk ki az elől, hogy rövid vázlatokban politikai és történelmi vonásokra is, ki ne terjeszkedjünk.
528Szatmár vármegyének régi nemessége és a nemesek között az értelmisége – az úgynevezett középosztály – száma révén, az ország első vármegyéi között foglalt helyet, a honalapító Árpádtól máig, és társadalmi életét füszeressé tette, hogy a középosztályt alkotó birtokosok, illetőleg családi törzsek között nem volt nagy különbség az ősi birtokok birtoklásában. Igy tehát egymással szemben semmiben sem gyakorolhatván fölényt, csaknem egy törzs gyermekeiként tekintették egymást s bár általános jeligéjük a nagyzolást kerülő egyszerűségükben az volt, hogy a nemzet nyelvében él és domborítja ki jellegét, munkáikban, szenvedélyeik gyakorlásában, társadalmi kedvteléseikben, sőt modorukban és dialektikus kifejezéseikben is csak annyiban különböztek egymástól, a mennyiben a vármegyét átszelő vizek, a határait jelző hegyek, az ér, a nyiri homokdombok széleiben és között ezer évek előtt megtelepedtek.
Az erdőhátiak és tiszavidékiek egészen más modorban éltek és vezették háztartásaikat; más társadalmi szenvedélyeik voltak és más hanglejtéssel beszéltek, mint a nyiriek. A nagybánya-vidékiek, kulturális és gazdasági érdekeik következtében, nem az eke szarvára, de az ércz és a fa előállítására fektetvén a súlyt, lekötött helyzetüknél fogva s a távolság miatt, csak ritkán vehetnek részt a vármegye belső társadalmi életében. Igy tehát a Szamos-Krasznaköz és a Nyir alkották a társadalmi élet zömét mindaddig, míg a vidékeket behálózó vasúti vonalak ez idő szerint már perczekre kiszámítva hozhatják össze a társadalmat bár melyik részén a vármegyének. – Azonban már a rendi korszakban éppen úgy; mint később, az előjogokat lerombolt időkben, nagy érdeklődéssel gyűltek össze a közgyűlésekre a vármegye közigazgatási viszonyainak rendezésére.
1840-től 1848-ig a középosztály, illetőleg a nemesség egy részének lelkébe már bevilágított az új kor szelleme, és a Kölcsey, Széchenyi, Wesselényi, Nagy Pál arczképei lettek az úri házaknál az újkor politikai fogalmainak czímerei, és megyei közgyűléseken éppen úgy, mint a követek választásainál is, a nevezett vezérférfiak korszellemtől áthatott hívei csakhamar megalkották az ellenzéket, szemben a semmi újításra nem hajlandó konzervatív párttal, melylyel már az 184-ik évtől kezdve, erős politikai harczokat vívtak, a mint az bővebben meg van írva e munka történeti részében.
A Kölcsey, Wesselényi és Széchenyi korszakában lélekemelőbb és tanulságosabb volt egy-egy megyei generális közgyűlés, mint akár a mai országgyűlési tanácskozás, mert, a mint azt a jelen kor kiváló férfiai is elismerik, a szellem ereje és az okoskodás fegyelmezettsége tekintetében a régi táblabírák felülmulták korunk alakjait. E vármegyében a régi középosztály, bár sokáig helyt állott az idők viharában, és egy része daczolt is az újításokkal, de mikor az új rend megtörte hatalmát, a korszellemtől vezetett megyék elé zátonyokat nem állított. Kölcsey és Wesselényi e vármegyében számos agyban gyújtott világosságot, habár nekik és híveiknek nem csekély fáradozásukba került a rendeket kivezetni az ó-konzervativizmus útvesztőjéből.
