Az oláhlázadás.
Az oláhlázadás.
Legnagyobb veszély fenyegetett Nagybánya körül és Kővár vidékén, mely utóbbit május 22-én csatolták vissza az anyaországhoz. Itt ugyan gróf Teleki Sándor, az új főkapitány, Hosszu László alkapitánynyal és az egész tisztikarral mindent elkövetett a nép felvilágosítására, de együttes erővel sem voltak képesek ellensúlyozni az Urbán táborából Naszódról kiindúló bujtogatást. Ennek megfizetett emberei kétfejű sassal díszített levelekkel járták be az oláh falvakat, hogy őket a magyarság ellen lázadásra bírják. Györkefaluban az egyik bujtogató félreverte a harangokat s miután így fellármázta a lakosokat, a bíróra vasvillát fogott, megkötözte s az ellenség táborába vezettette. Házába égő üszköt dobtak, családját bántalmazták. Hasonló módon jártak el az aranyosmegygyesi és görbedi lázadók is. De pórúl jártak, mert a Dimbuj vezérlete alatt Nagybánya ellen vonúló oláhokat Katona Miklós nemzetőrparancsnok a szakálosfalusi síkon szétverte. A fékét vesztett nép mindenfelé rabolni és gyilkolni kezdett. Frink és társai báró Huszár Károlyt kegyetlenül lemészárolták s a járási tisztviselőket megkötözve, gyalog hurczolták el Naszódra. E borzalmak miatt Kővárvidék tisztikara Nagybányára tette át székhelyét. Frink meglakolt gaztetteiért, a rögtönítélő bíróság akasztófára ítélte és kivégeztette.
A növekedő veszedelem most már lázas tevékenységre ösztönözte a vármegyét. A honvédelmi bizottmány folyton együtt van és folytatja a szervezés munkáját. Eötvös Mihály kormánybiztos nagy erélylyel tereli össze a nemzetőröket. Jasztrabszky Ignácz fegyvereket gyüjt. A piaristák németajkú hitszónoka a tűzérséget tanítja be. De nagy baj, hogy nincs elegendő iparos 520a harczba vonúlók felszerelésére. Nagykárolynak kellett volna e fontos feladatot teljesítenie, de városi élete még fejletlen volt erre.
Kossuth, Katona Miklóst bízta meg Urbán hadainak a visszaszorításával. Ez e végből magához rendelvén Éjszakkelet-Magyarország nemzetőreit, a bécsi légiót és a Vilmos-huszárokat, e mintegy 12,000 főnyi sereggel vonúlt Urbán ellen. Hogy minő hangulat tölthette el ezt a jobbára nemzetőrökből álló sereget, azt már láttuk az előző események tárgyalásánál. Szatmár vármegyétől még 160 lovat kért Katona az ágyúk vontatására. Ugyanakltor alakúlt meg egy szabad vadászcsapat is. Végre az egész sereg elindúlt Dés alá, de még az első támadás rohamát sem tudta visszatartani és szétfutott.
