Birtokviszonyok a XV. században.
Birtokviszonyok a XV. században.
Zsigmond korában új nagybirtokos került a vármegyébe. A király ugyanis 1411-ben Belgrád váráért cserében a következő jószágokat adta István rácz despotának: Szatmár városát vámjával és a hozzá tartozó Résztelek és Sóstelek falukkal, Szent-Egyed és Szemermény pusztákkal; Asszonypataka és Felsőbánya városokat érczbányáikkal, továbbá Hidegkút, Feketefalu, Kékes, Tőkés, Oroszfalva, Sándorfalva, Gyurkefalva, Surgyánfalva és Dobravicza falvakkal meg Halfalva pusztákkal. Utána Brankovics György rácz despota lett e birtokok ura, kitől a vele kitört viszályok miatt, Hunyadi János foglalta el s ettől ismét fia, Mátyás király örökölte. A hatalmas Szapolyaiak emelkedése Nagybánya város nevéhez van fűzve. Ugyanis V. László uralkodása alatt Szapolyai István volt itt a kamaraispán, s mikor 1457-ben, Hunyadi László kivégeztetése után, a polgárok között a király pártja vergődött túlsúlyra, ostrom alá vették az itteni várkastélyt s Szapolyainak fegyverrel kellett azt Szilágyi Erzsébet részére megtartani. Királylyá választatása után Hunyadi Mátyás hálásnak mutatkozott hűséges párthíve iránt, kincstartójává tette és Tokaj várával jutalmazta meg. A drága-érczekben gazdag Asszonypataka királyi birtok maradt, de Szatmár és Németi városokat már 1481-ben a Szapolyai család kezén találjuk.
Nagybánya tőszomszédságában mértföldekre terjedő két hatalmas uradalom kezdődik. Az egyik a Meggyesaljai Morócz-családé. Középpontja a hatalmas bérczen fekvő Szinérvára. Hozzátartoztak Meggyes városán és kastélyán kívül: Sárköz, Batizháza, Udvari, Kak, Szent-Márton, Görbed, Józsefháza, Szamostelek, Apa, Váralja, Ujváros, Vámfalu, Parlag, Iloba, Tótfalu a láposbányai arany- és ezüstbányákkal, Berendmező, Kalinháza, Bujánháza, Lekencze, Tartolcz, Monyorós, Komorzán, Bikszád, Turvékonya, Felsőfalu, Feketepatak, Krassó, Tótfalu és Veresmart. 1493-ban pedig még: Ujfalu, Lippó, Magasmart, Sebespatak, Magasliget, Sikárló, Tamásfalva, Monostori, Bujákfalva, Kakos, Szegfalva, Terep, Túra, Bosonka, Borpatak, Lipamező és Apáti helységek.
A másik nagy uradalom a Bélteki és Bélteki Drágfi rokon családoké. – 1424-ben a Bélteki Balk fia Sándri és a Bélteki Drág utódai megosztozván, az előbbieknek jutnak e megyéből a következő oláh falvak: Oláhbikó, Nagybikó, Remetemező, Farkasaszó, Terebes, Balotafalva, Felsőhomoród, Szokond; az utóbbiaknak pedig: Nagyhomoród, Megyerlehomoród, Színfalva, Monyorós, Válaszút, Nanda, Laphegy, Felsőhodos, Alsóhodos és Felsőzelend. Ugyanekkor Béltek, Szakasz, Gyűrűs, Erdőd, Kiserdőd, Óvári, Becs (várhelyével együtt), Csegöld, Hodos, Tisztaberek, Pete, Résztelek, Hirip, Magyarbikó, Tomány, Erdődszáda és Tótfalu helységeket megfelezik egymás között. Földesurak ezenkívül a Drágfiak 1450-ben: Majtény, Dob, Terebes, Tagy és Szent-Miklós községekben; 1462-ben Lázáron, Homokon és Daróczon; 1496-ban Udvari és Batizháza helységekben. 1470-ben a hűtlenségbe esett Bélteki Mihály összes birtokait kapják: Erdőd, Kiserdőd, Béltek, Dobra, Hirip, Magyarbikó, Erdődszáda, Tomány, Óvári, Becs; Csegöld, Hodos, Pete, Tisztaberek, Szakasz, Gyűrűs, Résztelek, Farkasaszó, Alsóberekszó, Felsőberekszó, Oláhnagybikó, Oláhkisbikó, Felsőhomoród, Alsószokond, Oláhterebes, Redefalva, Bikácz, Somos, Felső-, Közép- és Alsóvárcza, Bazánfalva, 429Kecskefalva, Kolbászfalva, Tótfalu, Kordánfalva, Remetemező és Balota helységekben. Ezenkívül földesurak voltak Kis- és Nagyrozsály, Méhtelek, Atya, Zajta, Kisgécz, Uszka, Sándorfalva, Matolcs, Porcsalma, Kis- és Nagyszekeres, Darnó, Gyarmat, Nagy- és Kisar, Kisnamény, Oroszi, Csaholcz, Czégény, Kálmánd, Vállaj és Szent-Márton helységekben, azaz a Báthoryak, Károlyiak, Kölcseyek, Rozsályi Kunok és más szatmármegyei családok birtokaiban is. Kiválóan fontos birtokuk volt Erdőd. 1456-ban nyertek engedélyt, hogy erdődi birtokukon, vagy másutt, fából vagy kőből várat vagy erősséget építhessenek, s azt tornyokkal, kőfalakkal, árkokkal elláthassák.
Az ecsedi várdomb.
Az erdődi vár romjai a restaurálás előtt.
Mátyás király.
(Az Orsz. Képtárból)
Báthory András halotti arczképe.
(Az Orsz. Képtárból)
Nyugat felé ismét két nagyobb birtoktest csatlakozik az erdőd-bélteki uradalomhoz. Egyik a Báthoryaké. Ennek határa a Szatmár melletti mai Pettyén, Ombod, Amacz és Zsadány helységektől, Dobon, Terebesen, Gilvácson át Majténynak és Szent-Miklósnak tart, innen pedig, – Szaniszlót egyedül oldalt hagyva, – éjszakra Kálmánd, innen nyugatra Vállaj, Terem, Encsencs, éjszak-éjszakkelet felé Vasvári, Fábiánháza, Ecsed felé vonul s délkeleten Börvely vidékén át ismét Dobhoz ér vissza. Ezenkívül azonban ez a család is szerzett részeket a Szamos mentén és a Szamos-Tisza közön. E jószáguk Kocsord, Géberjén, Ökörító, Gyügye és Porcsalma helységeknél csatlakozik az ecsedihez s Fehérgyarmaton át föl Kis- és Nagyarig, innen pedig délfelé vonulva, Penyige, Oroszi, Csaholcz és Kisnamény helységeket foglalja magában. A Báthoryak fészke Ecsed. Az 1433-iki osztozkodás alkalmával mint osztatlan állapotban maradó „vár vagy várhely” fordúl elő; 1446-tól fogva pedig mint vár. Három mezőváros, u. m.: Majtény, Gyarmat, sőt részben Meggyes is és vagy 46 falu tartozik e két nagy birtokcsoporthoz.
A Báthoryak majtény-vidéki és ecsedi uradalmai a Károlyi, Vetési, Bagosi és Csomaközi nemzetség birtokát ölelik körül, melynek középpontját Károly város, testét pedig vagy 15 falu alkotja: Kaplonytól délre Mezőteremen át Vezendig, innen délnyugatra Körtvélyes vidékéig, éjszak-éjszakkeletre Ömbölyig, Vadáig, Csanálosig. E birtoktesthez éjszakkelet felé a Szamos mentén Bagos és Vetés csatlakozik. Ezenkívül azonban a Károlyiaknak és Vetésieknek főleg a Szamos mentén vagy 10–10 faluban volt még kisebb-nagyobb részök. Eh. nemzetség leghatalmasabb családjának, a Károlyiaknak, Károly volt a lakóhelyük, hol 1472 táján erődszerű kastélyt építettek maguknak. Be is panaszolták őket ezért a Báthoryak, hogy a király engedelme nélkül várat építettek és abban cseh és más külföldi katonákat tartanak. Mátyás azonban 1482-ban védelmébe fogadta őket, mint a kik sem várat, sem erődöt, hanem csupán kőházat építettek a saját városukban.
A Báthoryak ecsedi és szamosmenti birtokai közé a Csaholyiaknak Csenger városából, vagy 32 faluból és 14 pusztából álló terjedelmes jószága ékelődik. A szalka-vidéki nagyobb résznek végső pontjait a Szamostól kezdve: Győrtelek, Csaholy, Gebe, Derzs, Meggyes, Jármi, Parasznya s innen délkelet felé Tunyog alkotják. A csenger-vidéki kisebb pedig Sályitól, Jánosin, Csengeren és Komlódon át Óváriig vonúl. Végül egy harmadik uradalmuk, a paládi, a három Palád, Sonkád és Magosliget részeit foglalja magában.
A többi birtoktestek a Szamos mentén és a Szamos-Tisza közön már kisebb méretűek. Dobos vidékén a Perényieknek vannak ősrégi jószágaik. A Szamos mentén, főleg Szamosszeg körül pedig a Kállayaknak vagy kilencz helységben részeik. Ugyane tájon kisebb földesurak a Várdaiak, továbbá az Ólnodi Czudarok s az ő révükön a Rozgonyiak is.
A Tisza és részben a Szamos mentén vonul végig a Kölcsey-nemzetségnek mintegy 12–17 helységből és vagy 10–11 pusztából álló terjedelmesebb birtoka. A Gyarmat melletti Kömörőtől, Istvándi és Kölcse, innen éjszak felé a Tisza mentén Milota, Csécse, Kóród és Cseke a főbb pontjai, a Szamos mentén pedig: Ököritó, Tyukod, Czégény és Szekeres.
A Gacsályiaké Gacsály, a Csarnavodaiaké és általuk a Szepesieké Gécz, Darócz és Lázári vidékén vagy 8, illetőleg 12 falu részei. Ugyane tájon a Kusalyi Jakcsok vagy 6, a Szántai Bekcsek – Peleske, Zajta, Garbócz, Komlód, Tiszabecs táján – mintegy 10, a Rozsályi Kúnok pedig a Csenger melletti Urától Ujfalun, Atyán, Zajtán, Rozsályon át nyugatra Matolcsig, éjszakra Uszkáig szintén vagy 14 falu s ezenkívül szerzemény gyanánt még számos más helység részeinek urai. Szirmay szerint 1445-ben a Rozsályi Kúnoknak és felében a Kusalyi Jakcsoknak kastélyuk volt Rozsályon.
430Még a Csákyaknak vannak e tájon Peleske, Pete, Gacsály, Csegöld, Jánk, Szamosbecs stb., továbbá a Szamos felső folyása mentén: Krassó, Lippó, Borhída és Veresmart helységekben részeik; délebbre pedig, Királydarócz körül néhány falujok, valamint a Dománhidiaknak Dománhida s részben Porcsalma, Ököritó és Penyige vidékén vagy kilencz faluban jelentékenyebb birtokuk.
Az eddig említett várakon kívül még Matucsina, vagy Matolcs tünik föl már a XIV. század végén a Matucsinaiak birtokaként; 1447 körül egyik Kende a parancsnoka. Ezen a vidéken volt a csekei vár is.
A Hunyadiak korára vonatkozó földrajzi tájékoztatást dr. Csánki Dezső forrásmunkájából vettük át.
A vármegye beléletét tekintve, az önkormányzatnak hatalmas lendületet adtak Zsigmond királynak a honvédelmet és az igazságszolgáltatást szabályozó 1435. évi törvényei.
