Az igazságszolgáltatás.
Az igazságszolgáltatás.
Az igazságszolgáltatás is fejlődik I. Ferdinánd korában, legalább papíroson. Az akkori zavaros időkben a perlekedő felek csupán életük veszélyeztetésével s temérdek költséggel juthattak el Pozsonyba, a legfőbb törvényszék elé; ezért a távoli vármegyék 1546-ban arra kérték a királyt, hogy koronként küldje le hozzájuk vagy az egész legfőbb törvényszéket a főjegyzőkkel (protonotarius) együtt, vagy helytartóját a protonotáriusokkal egyetemben, hogy a helyszínén intézzék el a megyei esküdtekkel együtt a pereket. Ez alkalommal fordul elő először Szatmár vármegye neve törvénykönyvünkben. 29)
4331548-ban máskép intézkedett az országgyűlés. Minthogy a tömérdek pert a törvénynapokon nem lehetett elintézni, s így megtörtént, hogy a kik az ország legtávolabbi részeiből sok költséggel és életveszélylyel utaztak Pozsonyba, perök elintézése nélkül voltak kénytelenek hazatérni, elhatározták, hogy az országot két részre osztják: a nyugati megyéknek Vízkereszt és Jakab apostol napján, a keletieknek, köztük Szatmár vármegyének is, Szent Lukács és Szent György napján lesznek Pozsonyban törvénynapjaik. 1554-ben ez a határozat oda módosult, hogy a felső megyék részére Pozsonyban, a keletiek számára Kassán szolgáltassanak igazságot. Rövid idő múlva ez utóbbit Eperjessel cseréltél föl. De az öreg és beteges bírák vonakodtak Pozsonyból ilyen hosszú útat tenni s 1567-ben abban állapodtak meg, hogy a keleti vármegyék pereit is Pozsonyban fogják elintézni Szent Mihály napján.
A vármegyék főispánjai az 1536. évi országgyűlés 16. törvényczikke értelmében hűségesküt tartoztak tenni a király iránt. Az alispánok is, de ezeket 1548. óta a vármegye közönsége választotta.
