A XVII. század birtokviszonyai.
A XVII. század birtokviszonyai.
A XVII. század birtokviszonyait a következőleg csoportosíthatjuk. A bécsi békétől (1606), egészen 1659-ig, midőn Rákóczy György Szatmárt átadta a királynak, tehát az erdélyi uralom alatt, a következő nevezetesebb változások észlelhetők a vármegyei birtokosok körében. A bélteki uradalom, mely azelőtt a Drágfi családé volt, 1633-ban Prépostváry Zsigmondé, a ki ekként Krasznabéltek, Dobra, Dara ura volt s ezeken kívül Középhomoródon, Esztrón is bírt részeket. Prépostváry Bálint 1641-ben Sándorfalut és Szakaszt nyeri adományul. Az erdőszádai uradalomból Erdőszádára 1634-ben báró Károlyi Mihály özvegye nyert adományt, ugyanő kapta az erdődi uradalmat is 1629-ben, mely a Drágfiak kihalta után egyideig kincstári birtok volt, s a szatmári várhoz tartozott. Az ecsedi uradalmat 1624-ig a Báthoryak bírták; ebben az évben, a Ferdinánddal kötött béke értelmében, Bethlen Gáborra szállott; 1647-ben azonban III. Ferdinánd Rákóczy György erdélyi fejedelemnek adományozta. (Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyiregyháza város. ) A rozsályi uradalomra Kún István 1652-ben új királyi adományt nyert; 1659-ben bekövetkezett halála után a családnak fiágban magvaszakadván, a rozsályi uradalmat báró Barkóczy László kérte fel a maga számára, de az 1659. évi országgyűlés akként intézkedett, hogy az uradalom Kún István leányörököseié legyen. Ez intézkedés következtében a rozsályi kastély a Maróthy családé lett, míg az uradalom a Maróthy, Barkóczy, Sennyey és a Ghyllányi családok között oszlott meg. Az aranyosmeggyesi uradalom Báthory András halála után, 1630-ban, Lónyay Zsigmondra szállott, a ki után 1643-ban Lónyay Anna, Kemény János fejedelem neje örökölte. A szinérváraljai uradalmat a Báthoryak után szintén a Lónyay család örökölte. 1638-ban az uradalmat Lónyay Zsigmond birtokában találjuk.
A régi birtokosok közül Kölcsey Péter és Zsigmond 1642-ben új adományt nyernek az ősi nemzetségi javakra, úgymint Cseke részeire, továbbá Kölcse, Istvándi, Csécse, Fülesd, Milota és Tiszabecs helységekre. – Királydaróczi Debreczeny Tamás 1625-ben Amaczra nyer adományt, 1627-ben Kőszegremetére, 1620-ban Ombodra, 1627-ben Pálfalva részeire; 1638-ban Királydaróczon birtokos. Bethlen István és Péter 1633-ban Fehérgyarmat részeire, 1629-ben Sárközre kapnak adományt. Bethlen Gábor 1624-ben Porcsalmát szerzi. – Ruszkai Kornis Gáspár és fiai 1602-ben Lázárit nyerik; Kornis Zsigmond 1629-ben Apa helység részeire, 1637-ben Balotafalura nyer adományt. – A Kállay család 1646-ban megszerzi Farkasaszót, hol jelenleg is birtokos. Kökényesdi Vetési Péter 1625-ben Feketefalut nyeri királyi adományul, Vay Péter 1654-ben megszerzi Hidegkútot; 1654-ben Oláhkékesen is részbirtokos.
575A Brebiri Melithek 1611-ben Gyügyét, Jánkot nyerik. 1629-ben megszerzik Csegöldöt. Sóvágó Gergely és János 1635-ben Darára nyernek nádori adományt. Szuhay Gáspár 1638-ban Penyigét kapja. Barkóczy László már 1635-ben Nyirvasváriban birtokos. Hiripet 1654-ben Serédy István veszi zálogba Daróczy Istvántól.
Az 1660. évtől egész a szatmári békekötésig terjedő 50 év alatt leginkább a Csáky, a Serédy és a Teleki családok szereznek új birtokokat a vármegye területén. Gróf Csáky István 1668-ban Avasújfalura és Páczafalura, 1667-ben Szárazberek helységre nyer adományt. Serédy Gáspár 1687-ben az egész Dara helységet felkéri, ugyanebben az évben Sárközujlakot nyeri adományul; a Telekiek Pribékfalvát, Nagynyirest, Nagysomkutot és Pusztafentőst nyerik adományul. Báró Károlyi László 1663-ban az erdődi várra és a hozzátartozó uradalomra nyer adományt, Károlyi István és Sándor pedig, Köpösdi Tolvay Gáborral egyetemben, Mezőteremet nyerik. Barkóczy János 1667-ben Apátira nyer adományt, míg a Pongrácz család 1680-ban Tiszabecset szerzi meg. Az idegen főurak közül gróf Sinzendorff Kisszekerest kapja.
A kisebb birtokosok közül Viszocsányi Sándor Avasujváros részeit nyeri, a szatmári békekötés utáni korszakban azonban számos újabb szerzeménynyel gyarapítja vagyonát. Berenden 1665-ben Váraljai Horváth Istvánné és Kende Jánosné kapnak részeket. Csengert 1672-ben Divényi Ferencz birtokában találjuk, mely 1696-ban a szatmári vár tartozéka lesz. Gacsályi Horváth István 1659-ben Garbolczon szerez részeket. Gebe, a Csaholyiak kihalta után, Petrichevich Mihályé lesz, de itt is és Csengerben is 1659-ben Kapy Klára is szerez részeket. Géberjénre Jékey Ferencz nyer adományt, mely napjainkig megmaradt a család birtokában. Ilk helység egy részét Absolon Dániel nyeri; Istvándy János 1688-ban Laczfalura nyert adományt. Piskáros részeit 1660-ban Szodoray Mihály szerzi meg.
Alig néhány évvel a Rákóczi-szabadságharcz kitörése előtt a vármegye legnagyobb uradalmát, az ecsedi uradalmat Aspremont grófné, szül. Rákóczi Julia és II. Rákóczi Ferencz felosztották maguk között. Rákóczi Julia 1698-ban a maga részét, mintegy 50.000 forintért gróf Bánffy Györgynek zálogositotta el, mig Rákóczi Ferencz a maga részét 53.000 forintért ugyancsak Bánffy Györgynek, Majthényt pedig Károlyi Sándornak adta zálogba.
