A szatmári béke után.
A szatmári béke után.
A szatmári békekötés után, az ecsedi uradalomnak a II. Rákóczi Ferenczet illető részét a kincstár foglalta le. Ez alkalommal az egész uradalmat megbecsülték és pedig 383.422 frt 30 krba. Gróf Aspremont Károly és nővére 1746-ban a maguk részét 80.000 frtért eladták gróf Károlyi Ferencznek. E részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek fele, Tarpa mezőváros, Gyarmat mezőváros fele része, Mérk, Vállaj, Géberjén, Gilvács, Görbed, Nagymajthény, Kismajthény egészen, Kisar helység, a tiszai rév, Szalka, Józsefháza, Matolcs helységek részben, Szentmárton, Tagy és Bartfalva puszták egészen.
A kincstári részt néhány év mulva ugyancsak gróf Károlyi Ferencz vette meg 100.000 forintért és a rajta levő 53.000 frt zálogösszegért. A kincstári részhez a következő birtokok tartoztak Szatmár vármegyében: Ecsed várának másik fele, Nagyecsed, Kisecsed, Fábiánháza, Börvely, Kálmánd és Dob helységek másik fele része, Misztótfalu mezőváros, Szaniszló, Szentmiklós, Alsókegye, Felsőkegye, Tőketerebes és Nagyar helységek egészen. Kissikárló helység egészen, Tunyog a szamosvizi révvel, Gyöngy, Ököritó, Nagysikárló, Buság, Vasvári, Iloba, Sebespatak, Borhid, Monostor, Komorzán, Parlag, Tartócz, Kányaháza, Avasújfalu, Avasfelsőfalu, Ujváros, Túrvékonya helységek részben, Szoldobágy, Terem puszta egészen, Macsa puszta egy része, Lugos helység egészen. Károlyi Ferencz az ecsedi uradalomból egy részt, még 1747-ben eladott gróf Bethlen Ádámnak, a ki ezzel a következő helységek birtokába jutott Szatmár vármegyében: Tarpa, Géberjén, Görbed, Fehérgyarmat, Matolcs, Kisar, Nagyar, Tivadar, Mánd, Bártfalva, Józseffalva, Apa, Nábrád, Kécs, Déva, Széplak, Genyéte.
A gróf Károlyi család ekként Szatmár vármegyének legnagyobb birtokosa, s csaknem egyharmadának ura lett.
A Károlyiakon kívül még a következő családok szereztek nagyobb birtokokat a XVIII. században: Vásáros-Naményi Eötvös Sándor és László megszerzik Amaczot, 1749-ben pedig Batizvasvári részeit; Eötvös Sándor Csanády Jánossal 1753-ban Érkörtvélyesen vesz részeket, 1758-ban Ombod, Eötvös József pedig 1747-ben Pórtelek, 1757-ben Ilk birtokába jut. Rhédey László és Ádám 1725-ben 576királyi adományt nyernek Csanálosra, Penészlekre, Vékony János kapitány 1720-ban adományt nyer Csanálos pusztára. Gróf Teleki Sámuel Aranyosmeggyest örökli; Ádám gróf 1747-ben Csengerújfaluban szerez részeket, ugyanez évben Nyircsaholy és Mátészalka birtokába jut, de az utóbbi már a következő évben gróf Károlyi Ferenczé lesz. Ugyancsak a Telekiek szerzik meg az Eötvös családtól Ombodot és Pálfalvát. Viszocsányi Sándor 1717-ben Batiz, Patóháza és Vállaj helységekben szerez részeket. A Berey család 1750-ben új adományt nyer Berére. Hirip és Ivácskó egyik felére 1732-ben Böszörményi Nagy Sámuel és Komáromy András, másik felére pedig 1765-ben Szuhányi Antal és László nyernek adományt. Magosligetet 1765-ben Mária Terézia királynő Hagara Pálnak adta. Báró Vécsey László Sárközt, az egykori Bethlen-féle birtokot örökli 1746-ban. Rápolti Nagy Sándor és György 1750-ben az egész Tyukod helységre, Klobusiczky László pedig Zsarolyánra nyer adományt. A század végén a gróf Barkóczyak Jánkot, az egykori Drugeth-birtokot öröklik. Gróf Dégenfeld Miksa 1810-ben Erdőszádát veszi meg a gróf Hunyadyaktól.
A szatmári békekötés után, a kormány, hogy a nemesi kiváltságokkal űzött visszaéléseket megszüntesse, de különösen, hogy az adóalanyok számát szaporítsa, 1723-ban az egész országra kiterjedőleg nemesi vizsgálatokat rendelt, de mind ez, mind az 1732. évi nemesi vizsgálat nem vezetvén kellő eredményre, a kanczellária 1754–55-ben harmadízben is elrendelte a nemesek összeírását.
Ez összeírás adatai szerint Szatmár vármegyében 1038 nemes volt; ebből 346 birtokos nemes és 692 armálista. De ez az összeírás sem teljes, mert Szatmár vármegye egyik-másik főrangu birtokost, mint báró Bánffy Farkast, gróf Barkóczy Imrét, gróf Forgách Pált, gróf Haller Istvánt, báró Haller Sámuelt, gróf Kornis Antalt, báró Kökényesdy Lászlót, báró Sennyey Imrét, báró Splényi Gábort, gróf Szirmay Tamást, gróf Teleki Sámuelt, báró Thoroczkay Boldizsárnét, báró Wesselényi Ferenczet is felvette az összeírásba, ellenben a gróf Károlyiakat (Ferencz és fia Antal) nem.
A vármegyében birtokos főranguakról az 1764. évi összeírás nyújt tájékozást. Ez összeírás szerint a következő főranguak voltak a vármegyében birtokosok. Grófok: Gyulay Ferencz, Károlyi Antal főispán, Gönczruszkai Kornis Antal özvegye szül. Pekry Anna grófnő, Kornis Ferencz, Kornis Mihály kővárvidéki kapitány, Széki Teleki Ádám és Sámuel tábornokok, Szalonthai Toldy Ádám. Bárók: Hadadi Wesselényi Ferencz, Középszolnok vármegye főispánja, Thoroczkay Boldizsár özvegye báró Serédy Klára. Az összeírás szerint azonban gróf Károlyi Antal kivételével, mind Erdélyben laknak. (Komáromy István: Nagy Iván családt. ért. II. évf.)
Az 1785. évi összeírás szerint a vármegyében 9476, Szatmár-Németi városban pedig 186 nemes férfi találtatott s így a nemesek száma tekintetében Szatmár vármegye az ország összes megyéi között a harmadik helyen állott.
