Kapnikbánya.
Kapnikbánya.
Kapnikbánya, nagyközség, híres bányatelep a vármegye legkeletibb pontján, a Guttin, Róta, Hidsa és Feketehegy közötti völgyben, a Kapnik partján. van benne 885 faház, 4665 lakossal, kik közül 2333 magyar, 2055 oláh, 105 német; vallásra nézve 2294 g. kath., 2053 r. kath., 70 ref., 164 izr. Határa, mely csupa erdőség vagy sziklás hegyhát, 4172 k. hold. Ősrégi bányahely, hol még a római bányászat nyomai is megvannak, abból a korból, mikor még a határos Erdély római bányászai közül került ide egy-egy raj. Róbert Károly korában már oklevelekben is szerepel s 1336-ban már községi jellege volt. 1455-ben Hunyadi János megerősíti régi szabadalmait, Nagybánya és Felsőbánya szabadalmaival együtt. 1465-ben Mátyás király ezt a szabadalmat megerősíti. A XV. század derekán már e vidék bányászatának főhelye volt. Az úgynevezett fejedelmi kültárnának külső oldalába a következő fölírás és szám van bevésve: „Hier hat erschlagen Jakob Huber 1511.” A község és bányászata már ebben az első korszakban sok csapást szenvedett. 1460-ban az ellenséges seregek kirabolták s e miatt egy időre meg is szünt a bányászat. A bányaművelés a XVI. század elején kezdett 91fölvirágzani, de az erdélyi fejedelmek s a magyar királyok között e bányákért folyó sok harcz annyira tönkretette a bányákat, hogy a század második felében a bányaművelés már teljesen szünetelt. 1555-ben Feigel János királyi rendelet alapján megvizsgálta és azt jelentette, hogy a bányák víz alatt állanak és járhatatlanok, de egyébként gazdag ércztartalmuak. I. Ferdinánd király e jelentés alapján rögtön megkezdette a bányák üzembe vételét, a mit azonban a Schwendi és Báthory István között folyt háborúskodások s az oláhok pusztításai ismét megakasztottak. 1571-ben Miksa király újra megkezdeti a bányák művelését, de a bányák ismét Báthoryak kezére kerültek és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1588-ban bérbe adta azokat Herberstein Felicziánnak, a ki rablóbányászatával egészen tönkretette a bányákat. Ettől kezdve a XVIII. század elejéig az erdélyi fejedelmeké, a kik állandóan bérlők útján műveltették. 1620-ban Bethlen Gábor megvonta a bérletet ifj. báró Herberstein Felicziántól és saját kezelésbe vétette, de halála után ismét haszonbérbe adták. A Rákócziak idején sem folyt külömb gazdálkodás. A vasvári béke alapján Kapnik Erdély végvidékeként továbbra is az erdélyi fejedelmek kezében maradt, de Apaffy alatt még rosszabb volt a sorsa s az ő halála után meg éppen szünetelt a bányászat 1691-től 1702-ig, mikor a bécsi kormány újra megkezdette a művelést. 1717-ben a Kapniknál benyomuló krimi tatár hadakat itt verte szét a Bagossy László vezérlete alatt álló tiszaháti nemesség. Kapnikbányán egy három méter magas emlékoszlop áll ennek az emlékére, rajta ez a felírás: „Anno 1717. usque hic fuerunt tartari.” Az oszlop aljába pedig 1852-ben illesztettek be emléktáblát, mikor I. Ferencz József körútja alkalmával meglátogatta a várost. A táblán ez a felírás van:
„AVE CELSE VIATOR!
TRISTIS HAEC FUIT ORA PRIUS,
GRASSANTIBUS TARTARIS, ANNO QUEM SIGNAT HIC
LAPIS. AST NUNC TRANSEUNTE FRANCISCO REGE TOTO
GESSIT PECTORE”.
TRISTIS HAEC FUIT ORA PRIUS,
GRASSANTIBUS TARTARIS, ANNO QUEM SIGNAT HIC
LAPIS. AST NUNC TRANSEUNTE FRANCISCO REGE TOTO
GESSIT PECTORE”.
A kapniki bányászat ez idő óta szakadatlan fejlődésben van. 1722-ben a többi bányakerületből telepítettek ide sok családot s a hajdani Kővárvidék némely idetartozó falvának lakosait kötelességük teljesítésére szorították 1706-ban. Kápolnok, Gyertyámos és Garbonácz tartozott hozzá és ezeket a kővári kapitány el akarta tőle perelni, de eredménytelenül. 1727-ben csatolták a nagybányai bányaigazgatósághoz, 1753-ban vették művelésbe az addig elhanyagolt altárnát, a melyet 1810-ben Rainer főherczeg nevéről neveztek el. 1761-ben állították fel a bányatörvényszéket, 1784-ben fedezték fel az Érczpataktelért s nagyobb arányokban tárták fel a Teréztelér déli folytatását. 1786-ban kötötték össze szekérúttal a forgalomtól elzárt telepet Felsőbányával. A XIX. század első évtizedeiben újra pangott a bányászat s csak 1845 óta virágzik újra. A község és határa legtöbbnyire kamarabirtok volt. A bányáknak két aknájok és két altárnájok van. Húsz kilométeres bányavasút köti össze a Felsőbányáig húzódó vasútvonallal. Több zúzó és hengermű és nagy kohótelep van a bányákhoz. A város maga két részből áll: az alsó és felső Handalból. Alsókapnik a kincstári kohótelep, Felsőkapnikon vannak a bányaművek. Lakosságuk legnagyobb része oláh; a bányászatot megalapító elem német eredetű; rajtok kívül a századok alatt sok idegen nemzetiségű elem gyűlt itt össze s csak a mult század közepétől domborodik ki erőteljesebben a magyar szellem. 1736-ig jezsuiták voltak itt s ezek a lakosságnak más vallású részét megtérítve, plebániát szerveztek és templomot építettek. Ezen kívül van itt még egy gör. kath. és egy közös gör. kath. és róm. kath, templom. A gyönyörű vidéken, festői szépségű kirándulóhelyekkel gazdag tájon fekvő, de hosszú és rideg teleket szenvedő községben a 20–25 családból álló intelligenczia nagy összetartással teszi elviselhetővé az életet a hosszú ideig télbe fagyott vidéken. A bányamunkás nép pedig olvasó-egyletet tart fenn, már 16 év óta. A községnek van postája és távirója, vasúti állomása Felsőbánya.
