Kaplony.
Kaplony.
Kaplony, kisközség az ecsedi láp déli szélén. Van benne 251 ház, 1687 magyar lakossal, kik közül 1198 r. kath., 302 ref., 173 g. kath. vallásu. Határa 5107 k. hold. A Kaplyon nemzetség ősi birtoka és 1212-ben már a „Kupolonoké”. 1234-ben a „Kupolon” nemből való Péteré. Volt temploma, sőt 1100 körül öt kőtemplomot említ a hagyomány Kaplonyban egy monostorral együtt, melynek javadalma Zopay helység volt Szatmár vármegyében. 1267-ben ismét említve van ősi monostora, melyet 1398-ban Lukács váradi püspök megújíttatott és a pálosoknak adott. 1479-ben még állott a monostor. A község 1396-ban is a Kaplyon nembelieké: a Károlyi, Vetési, Csomaközi és Bagosi családoké, de 1399-ben már egészen a Károlyiaké. Ettől kezdve folyvást a Károlyi család tulajdona. Többször kapnak reá királyi új adományt. 1518-ban a Báthoryak fölkérték a Károlyiak összes birtokaival együtt, de eredménytelenül. 1572-ben a rokon Vetésiek kapnak benne részt. Nevét a XV. században Koplonmonostura, Coplon, Koplyon, Kaplyan alakban emlegetik az egykorú oklevelek. Ez időtől maig zavartalanul megtartotta a Károlyi család, mint legkedvesebb ősi birtokát. Gróf Károlyi Sándor a XVIII. század elején elhatározta, hogy a szatmári béke emlékére a régi monostort újra fölépíti. A romok köveiből építtette 1719-ben az új épületet s megtartott négy ép állapotban fönnmaradt oszlopot. Egyszersmind örökös alapítványt tett ferencz-rendi szerzetesek számára. 1722-ben, a rendnek Galgóczon megtartott gyűlésén, a kaplonyi kolostort szabályszerű konventnek ismerték el. A kolostor négyszögben kétemeletes volt, 18 papi szobával, tágas ebédlőteremmel, nagy udvarral és kerttel. Déli részén volt a kápolna s alatta a grófi család sírboltja. Az 1834-iki földrengés azonban romba döntötte az egész épületet. Gróf Károlyi György 1841–48-ban újra felépíttette a templomot s a kolostort és a templom hátulsó részéhez építtette a grófi család mauzoleumát román stilben Ybl Miklós tervei szerint. A szerzetesek a sírbolt őrei s lelkipásztori teendőket végeznek. Fentartásukra a nemes gróf megujította őse alapítványát, amennyiben 1876-ban, királyi jóváhagyással, két elsőszülöttségi hitbizományt alapított. Most hatan vannak a kolostorban. A szép, kéttornyú templomban őrzik a Károlyi Anna grófnétól ajándékozott, 1755-ből való szentségtartót is. Van itt még templomuk a reformátusoknak, mely 1857-ben, és a gör. katholikusoknak, mely 1888-ban épült. A község régi magyar lakossága a XVIII. század elején erősen megfogyott; 1712-ben gróf Károlyi Sándor svábokat telepített ide, a kik azonban már egészen megmagyarosodtak. A határhoz tartoznak az Elefánti, Farkas, Kistagi és Nagytagi tanyák. Kaplony mellett feküdt hajdan Kozár helység. 1335-ben Poss. Kozar felét Péter nevű birtokosa, az Urdung-nak nevezett András fiainak adja zálogba, 3 évre. 1421-ben Praedium Kozard alakban van említve. Ekkor már csak puszta és a Kaplyon nembeliek birtoka. A község utolsó postája, távirója és vasúti állomása a szomszédos Nagykároly.