La Tčne-korszak.
La Tčne-korszak.
Ilyen nyomok nálunk nincsenek. A vaskor azon fejlődési fokon kezdődik, melyet La Tčne-kulturának neveznek s a Kr. e. évezred utolsó felét foglalja magába s átnyúlva a Kr. u. időszakba is, éles határ nélkül megy át a népvándorlás korába. Ezzel egyidejüleg, sőt már előtt is, Magyarország keleti felében, különösen pedig Erdélyben, a vastárgyaknak olyan jellemző formái tűnnek föl, melyek Közép-, Nyugat- és Észak-Európában, 379a hallstatti és La Tčne-kultúra területén ismeretlenek, de előfordulnak a szkitha-területen, Déli-Oroszországban. Ezeket a tipikus formákat Hampel József és Reinecke Pál állapitották meg s közülök a vasfokos, mint alább látni fogjuk, néhány példányban Szabolcs vármegye területén is előfordult.
Olyan tárgy, mely közös a Hallstatt- és La Tčne-korszakkal, kétféle ismeretes e megyében, a milyeneket a Kaukázusban, Kobánban, de tőlünk nyugatra is találnak, főképen Hallstattban. Ezek narancssárga, nem átlátszó üvegből, – vagy a mint nevezni szokták – pasztából készülvén. Felületükön váltakozó kobaltkék és fehér körkörök váltakoznak, mintha festve volnának; pedig ha széttörjük, látjuk, hogy kék és fehér paszta-lepénykék lettek a sárga tömegre egymás fölé olvasztva és ezeknek a felületen látható szélei tűnnek fel köröknek.
V. tábla.
1. Pappi lelet. – 2. Hét tű, két fibula, kiscsere-pusztai bronztárgyak. – 3. Kántor-jánosi lelet. – 4. Cserepes-kenézi la Tčne-kori lelet. – 5. Buji lelet. – 6. Rohodi karperecz-lelet. – 7. Szórványos leletek.
A szabolcs vármegyei múzeum őskori gyüjteményéből.
Saját felvételünk.
Ilyen gyöngyök kevés számmal vármegyénknek több egymástól távol fekvő helyeiről kerültek, de a kobániaktól és a hallstattiaktól különböznek, mert míg ezek eléggé szabályos gömb-alakuak, gyakran diónagyságuak és sokszor csücskösök, sima felületűek, addig a mieink aprók, legfeljebb mogyoró nagyságuak, ferde alakuak, csücsök nélküli érdes felületűek. A mieinkhez hasonló, de szabályos alakú sima felületű gyöngyök Erdélyben Gyalun is találtattak, melyek a kolozsvári múzeumban láthatók.
Az efféle gyöngyök állítólag a fejlett iparu Fenicziából terjesztettek 380szét a szélrózsa több irányába, a mieink azonban nem onnan származhattak, mert sokkal kezdetlegesebbek, mint a kobániak vagy hallstattiak, tehát inkább utánzatoknak tekinthetők.
