A besztereczi földvár.
A besztereczi földvár.
A besztereczei földvár a községtől északnyugatra, kilométernyi távolságban, a Tisza balpartjától délre mintegy 8 kilométernyire fekszik, a közel 200,000 holdnyi Rétköznek egy szigetén, a mely Rétköz a Tisza-szabályozás előtt nádas mocsár volt, mely csak a halaknak, a vízimadarak millióinak és a pákászoknak volt éltető tanyája.
A vár alaprajza egy hosszában átmetszett kobaktökhöz hasonlít. Az északnyugati, mintegy holdnyi terület szintén hosszas háromszögalakú és magas sánczokkal körített és két oldalán mély árokkal van szegélyezve. A délkeleti hosszú oldal egy jóval nagyobb, mintegy tíz holdnyi köralakú, kevésbé magas sánczczal körülvett területnek jelöli északnyugati határát.
Ebben a dr. Horváth József tulajdonát tevő várban is találni obsidián szilánkokat, szarvas-agancstöredékeket, durván készült cserépedények darabjait, orsógömböket. Érdekes egy bronz-mécs, melynek párját nem ismerjük és amely valószínüleg az ú. n. La Tčne-korból származik. Ez egy kártyavastagságú, mintegy 8 cm. átmérőjű domború korong, felső felűletén sűrűn egymás mellé vésett félkörökkel díszítve, melyek a felületet több háromszögre osztják, a középen egy 4 cm. hosszú cső nyúlik fel. A korongnak három lába van, nyilván abból a czélból, hogy egy olajjal megtöltött edénybe legyen helyezhető. A csőbe pedig a kanócz járt.
A vár, – alakja után ítélve – egykorú lehet a tisza-dobival és a szabolcsival, de sokkal kisebb területű lévén, hadiműveleteknek alapjáúl nem szolgálhatott és ép úgy, mint a következők, csak kisebb törzseknek lehetett menedék-vára. E vár közelében, de már a kéki határból, került múzeumunkba az a gyönyörű bronzkard, melyet fentebb említettünk és a melynél szebb sehol sem látható.
