Ruházat.
Ruházat.
Bútorzatuk egyszerűsége mellett azonban annál inkább szeretnek költekezni ruházatukra. Ez az ő egyetlen fényűzésük. A férfinép is rátartó s nem kiméli a czifra szűrt, meg a fekete posztó-szűrt, amivel minden jóravaló házasembernek már legkésőbb házassága 3–4-ik évében illik dicsekedni; míg a legények érjék be a magyaros jellegü posztó-kivarrásokkal díszitett szép fehér szűrrel (ez által különbözik az idevaló férfinép ruházata a debreczeni vagy fejértói tősgyökeres alföldi nép himzett czifra-szűr viseletétől). No aztán szabad a magyaros ránczos-ropogós csizmára akár 12–20 frtokat is elkölteni, nem feledvén el, hogy a szegényebb ember télen egyszerű, a gazdagabb ellenben selyemgubában tartozik megjelenni övéi között. Egyébként a férfinép rendes viselete hasonlit az Alföld magyar népének viseletéhez s csizmán kívül többnyire magyar nadrág, rövid u. n. „dakó”-kabát, pörge magyar kalap képezik részeit, a melynek jobboldali karimájára a legénynép tollat, bokrétát tűz. A férfinép viselete tehát egyszerűnek mondható. De a leányok azután annál nagyobb hivalgást űznek. A czifra ládában 4–5 selyemkendő, meg számos ünneplő-ruha pihen, a miknek darabja sokszor a száz forint értéket is meghaladja s ebben aztán a szegény se igen enged a gazdagnak, mert ez a módi s ez a tisztességhez tartozik. A leány ábrándjainak egyike a szép selyemkendő, meg ünneplő-ruha. Egyébként köznap a magyaros jellegü karton 181vagy vászonruha járja – vasárnap itt-ott fel-feltünik köztük egy-egy – az úri fehérnép igényeihez képest megvarrott ruha is. Esküvőkor a menyasszony fehér selyembe vagy atlaszba öltözik s fehér kesztyűsen jelenik meg az oltár előtt. Egyébként hétköznap a komolyabb, sötétebb kéket hordják, földig érő szoknyában járnak, vasárnap pedig a kevert színű czifra kabátot öltik magukra. A minták közül a nagy rózsásat nem szeretik: inkább az egyszerü pettyes vagy csikos mintához ragaszkodnak. Asszonyok, leányok egyáltalán a sötét színek barátai, hosszú ruhában járnak s mellöket laposra szorítják. Czipőt viselnek, de – s itt is érvényesül a gazdálkodási hajlam – csak a városban; onnan ki, vagy ide bejövet, a mezei úton, mezitláb járnak.
