Jellemzés.
Jellemzés.
Erkölcseik – mint az már említve is volt – tiszták. Duhajkodások, lopások, nagyobb fajta testi sértések ritkán támadnak soraikban; ha igen, úgy azt is nagyobbára a közéjük tévedt felvidéki idegen követi el. Vasárnap a távoli tanyákról is bejönnek a városban fentartott szobáikba, hogy innen azután tisztességesen kiöltözve, hónuk alatt az egész vallásos és erkölcsi életöket irányzó s minden alkalomra szép éneket és imádságot tartalmazó u. n. „Tranoscius”-könyvvel vagy más imádságos- vagy énekeskönyvvel a templomba feljőjjenek. Gyermekeik vallásos nevelését egyik főgondjuknak tekintik. Egyetlen gyengéjük a pereskedési hajlam, amely azonban bonyolúlt birtokviszonyaikra vezethető vissza. Az iszákosság bűne nem oly általános, mint a felvidéken.
