Korányi Frigyes.
Korányi Frigyes.
Korányi Frigyes dr., egyetemi tanár, szül. 1828. decz. 20-án Nagy-Kállóban. Orvosi tanulmányait Budapesten kezdte. Szabadságharczunk kitörésekor belépett a hadseregbe és mint negyedéves orvosnövendék csakhamar ezredorvos-helyettes lett. A szabadságharcz után folytatta tanulmányait és 1851-ben letette az orvosi vizsgálatot. Ugyanezen évben Bécsbe ment Schuh tanár híres sebészeti klinikájára. Majd, hogy orvostudományi ismereteit tökéletesítse, beutazta Európát. Hat hónapig tartózkodott a hires fiziologus Purkynje és Pitha klinikáján, 1855-ben Páris, majd London, Berlin és Lipcse orvosi egyetemeit látogatta meg. Orvosi praxisát Nagy-Kállóban kezdte. Az orvostudományi irodalom terén kifejtett nagyjelentőségü munkálkodása csakhamar rá terelte a szakkörök figyelmét és 1865-ben a budapesti egyetemen az idegkórtan magántanárának, a következő évben pedig nyilvános rendes tanárnak és a belgyógyászati klinika igazgatójának nevezték ki. Mint ilyennek rendkívüli érdemei vannak ezen intézet szervezése és rendezése körül. Az ő nevéhez fűződik az országos közegészségügyi tanács szervezése is, melynek 1887-ben elnökévé neveztetett ki. Tevékeny részt vett a 215magyarországi Vöröskereszt-egyesület alapításában is, mely egylet egészségi bizottságának 20 év óta elnöke. 1897-ben az igazságügyminiszter kérelmére lemondott a közegészségügyi tanácsnál viselt elnöki állásáról, a mely alkalommal kineveztetett az igazságügyi orvosi tanács elnökének. Áldásdús működését nemcsak a hazai és külföldi tudós társaságok, hanem a király is elismerte, midőn őt 1877-ben királyi tanácsosi czimmel, 1881-ben a vaskorona-renddel, 1894-ben a magyar nemesség adományozásával, 1897-ben pedig a Szt.-István-rend nagykeresztjével tüntette ki. 1891-ben főrendiházi taggá nevezték ki. Tagja ezenkívül a m. tud. akadémiának, a bécsi császári orvosegyesületnek, a berlini Gesellschaft für innere Medicin-nek, a párisi Société de Thérapeutique-nak, a londoni International Investigation Committéenak és még számos tudóstársaságnak. Egyik legnagyobb érdeme az, hogy az ő fáradhatatlan, – emberbaráti szeretetből fakadó, – nemes munkálkodása és izgatása következtében, Budapesten a szegénysorsú tüdőbetegek szanatóriuma, – az első e nemű intézmény hazánkban, – létesülni fog.
A magyar orvosi irodalomnak is egyik legkitünőbb művelője. Rendkívül sok orvostudományi értekezése jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban, melyek közül nevezetesebbek: Adalék a lép helyváltoztatási tanához. (1857.) Tanulmány a bujasenyvtan köréből. (1859.) Idegkórtani esetek. (1864.) Közlemények a Rókus-kórház idegkórosztályáról. (1865.) Az izlési érzék tanához. (1867.) Kasuistikus adatok a szivbántalmak kórismészetéhez. (1868.) A pokolvarról. (1870.) Adatok a bélrák tüneteinek ismeréséhez. (1872–73.) Adatok a májburkony kór- és gyógytanához. (1876.) A szívbillentyűk viszonylagos elégtelenségéről. (1880.) Néhány szó a hagymáz gyógykezelésének mai álláspontja felöl. (1877.) Rohadó hörglobnak maró higany belélegzések utáni gyógyúlásáról. (1883.) Adatok a tüdőüszök kór- és gyógytanához. (1880.) Hangrésgörcs felnőtteknél. (1889.) Az influenza járványról. (1890.) Idült hashártyalob, többféle növedék és rivóka a méhben. (1868.) Vélemény a kórházak rendezése tárgyában, stb. A Belgyógyászati kézikönyvnek is egyik szerkesztőtársa volt. Azonkivül munkatársa volt a „Real-Encyclopedie der gesammten Heilkunde”, a „Handbuch der speziellen Pathologie und Therapie” czímü és más külföldi tudományos munkáknak.
Korányi Frigyes.
Arczkép után.
