Árlimitácziók. A helyi par védelme. Nagy-Kálló, mint ipari központ. Nyíregyházi czéhek.
Árlimitácziók. A helyi par védelme. Nagy-Kálló, mint ipari központ. Nyíregyházi czéhek.
Ezek az okai annak, hogy Szabolcs vármegye érdekes lefolyású gyűléseinek jegyzőkönyveiben az ipar támogatására és fejlesztésére irányuló határozatot, aránylag igen keveset találunk. A megye területén keletkezett czéhek szabadalmainak kihirdetése s a szokásos árlimitálások az egyedüli feljegyzések, melyek az iparra vonatkoznak. Az árlimitálásokra nézve az első adatot az 1693. évi aug. 25-én tartott űlés jegyzőkönyvében találjuk fel; a későbbi határozatok sorából érdekes, hogy 1805-ben, a megye a sertéshus árát 8 krajczárban, a közönséges faggyúból való gyertyáét 20, a kecskefaggyúból valóét 24 krajczárban szabta meg fontonként. Az 1831. évi limitáczió, megemlítésével Biharmegye azon átiratának, hogy a hús árát felemelte, fentartja a régi marhahus-árakat, mely szerint katonatartó helyeken a hús ára fontonként továbbra is 8, más helyeken 7 krajczárban szabatott meg. Figyelmet érdemel a megyének a szűkebb haza iparának védelme érdekében, 1804-ben hozott azon határozata, mely szerint a megyei huszárok és hajduk csizma – illetve bakkancs-szükséglete ezentúl csakis a megye területén lakó czéhbeli csizmadiáktól szereztessék be, mely határozat alapján 1805-ben 32 pár bakkancsért 96, – 20 pár csizmáért 80 rénes frt utalványoztatott ki a szállító csizmadiáknak.
Mindazonáltal Szabolcs vármegye nem nélkülözte azon ipari lakosságot, 318mely a szerényebb igények iparczikkekkel ellátására hivatva volt. Fő s mondhatnók egyetlen czentrumát a szabolcsmegyei kézműiparnak Nagy-Kálló, a megye székhelye s legjelentékenyebb vásárainak színtere képezte. Itt már a XVII. század elején voltak a szokásos királyi czéhlevél alapján szervezkedett czéhek, melyek közt legjelentékenyebbek a szabók, kovácsok, szűcsök, csiszárok, nyergesek és szíjgyártók, vargák, csizmadiák czéhei voltak. A megye más helyén megtelepült iparosok is mindannyian a nagykállói czéhekhez tartoztak, csak József, még inkább I. Ferencz uralkodása idejében szakadtak el egyes ipari szakmákhoz tartozó, a megye más városaiban megtelepült iparosok a nagy-kállói czéhekből s királyi jóváhagyással külön czéheket alakítottak. Igy a nyíregyházi szűcsök 1818. évi április havában I. Ferencz királytól nyert czéhlevelöknek jegyzőkönyvbe iktatása alkalmával volt elmondva, hogy noha Nyíregyházán már évek óta 42 szűcsmesterek vagynak, mégis a nagy-kállói czéh nyomasztó kötelékéből ezek csak úgy szabadulhattak meg, hogy küldöttséget menesztettek Bécsbe, király ő Felségéhez, mely a nyíregyházi szűcs-czéh szabadalmazását sok instálás után vívta ki. Főczéhmesterré, a különválás körül szerzett érdemeiért, nemes Pápay György választatott meg. A nyíregyházi csizmadiák már előbb kiváltak a nagy-kállói czizmadia-czéh kötelékéből, ezek és a szűcsök példáját más iparágakhoz tartozók is követték s a negyvenes évek elején Nyíregyházán már 11 iparos czéh állott fenn. Később Nyír-Bátorban és Tisza-Dobon is létesültek önálló czéhek.
