A gubás ipar.
A gubás ipar.
Habár Szabolcs vármegyében a kézműipar jórészben csak a kezdetleges szükségletek fedezésére terjedt ki, mégis volt annak egy oly speczialitása, melynek termékei az ország távolabbi részeiben is, különösen az Alföldön nagy kelendőségnek örvendtek. Ez volt a gubásipar, mely az úgynevezett aprófürtű, selyemszőrű gubák készítése terén exczellált. Legjelesebb művelői ezen iparágnak Nyíregyházán települtek meg s innét készítményeikkel bejárták az alföldi vásárokat egész Szolnokig, Aradig és Nagyváradig. A nyíregyházi gubás-czéh, mely több éven át a később feloszlott takács-czéhhel volt egyesülve, 1841-ben IV. Ferdinándtól nyerte czéhlevelét; ekkor 45 önálló iparos űzte ezen mesterséget, köztül legjelesebb volt az Ormós-család, melynek finom gubáit a földbirtokos-osztályhoz tartozók is viselték. Ma már ezen egykor annyira virágzó iparág teljesen pangásnak indult, Nyíregyházán már alig 4–5 gubásmester űzi iparát, ezek közt legkiválóbb Bálint Áron, aki a millenniumi kiállításon finom gubákárt és selyemszőrű takarópokróczokért kitüntető oklevelet és érmet nyert. Ez iparág hanyatlásának főokául a nyíregyházi gubások azt mondják, hogy a Nyíregyhzán fennállott kalló a Nyírvíz-szabályozó társaság rendeletére leromboltatván, most kallóztatás végett Diósgyőrre kell készítményeikkel eljárni és a nagy költségek meg nem térülnek.
